Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Péterffy Ida†: Oroszi Julianna (Horváth Ádám első házassága) (1782-1793)

------ el fut a’ hír Pápában,

Hogy szerdán furtsa történik a’ nemesek báljában,

Egy asszonyság fennyen fogva fenekedik kettőre,

Nekem is némelly barátim meg izenik előre,

Hogy a’ mai mulatságból ki ne vonjam magamat,

Lessz a’ mivel mulattassam ma vers író toliamat.

De „nem akarván a moslékba feredni”, inkább a sógor-koma-barátoknál időzött:

El-mentem a’ Susannáknak egy jó estvét mondani,

’S le ültem egész hajnalig egy helyt kártyát jádszani:

A’ feleségem szeretvén szemlélni az újságot,

El ment a’ bálba tsudálni azt a’ szép mulatságot.

De mikorra meg szabadult ő is a Susannáktól

Akkorra meg is volt jádzva a tsata a Nimfákkal.

Bele kötött a’ kettőbe amaz egy hörtsögképpen,

És az egész kompániát le kurvázta gőgössen,

’S hogy fullánkal tőit nyelvétől senki is szűz ne legyen,

A’ férj fiákhoz a’ pipás szobába is ki megyen.

Ott amaz egyik le piszkok Asszonyságnak férjébe Bele köt; fel forr a’ fejik ördöngossen mérgébe,

Fel vonítá nád pálezáját, ’s úgy óldalba is tsapta,

Hogy a’ Dáma a’ marczangó szókat félbe harapta.

Nem is kése fél órát is a’ Compania között,

El-ment ’s a’ maga házánál buvó helyre költözött.

Szép kis eset lehetett az előkelőnek ígérkező „nemesek bálján”, amikor a színrelépő amatőr-színésznő „Dáma”-szerepét tévesztve paraszti szóval élt! Mentségére: érdeme, hogy „nagy jelenetét” nem álorcás, hanem valódi érzés fűtötte. Hatása nagy lehetett! Volt miről beszélni az unatkozó, kíváncsi asszonynépeknek. Talán még sajnálták is, hogy a nádpálcás „epizódista” oly hamar véget vetett szórakozásuknak.

Horváth Ádám „Fiden-kert-mássa-Paraditsom”-nak nevezi Balatonfüre- det, hol a helyi hagyomány szerint 1782, tehát házasságkötése óta lakott. Ugyanez évben latin verset ír a füredi savanyú vízről: „Descriptio acidular Füredien- sis” címmel, „Anno 1782.”. A savanyú vízéről híres és mindjobban látogatott hely szépségét poétáink közül elsőnék zengi:

Meg áldotta a’ természet szerentsós lakó helyét,

Jó busa termővé tette kővel bővös mezejét.

Előtte tengert teremtett, háta megett hegyeket,

Mellyek fákkal kiesítik ’s szőlőkkel a’ bérczeket.

Bájos szépségekhez képest le rajzolni vizeit,

’S azoknák fül tsiklandozó gyönyörű tsergésseit.

Képzeld egy Paraditsomnak boldog lakóhelyemet,

’S ebben egy ollyan Ádámnak gondolly lenni engemet,

A’ ki azon mesterkedik, hogy állagát szépíttse,

’S az ember hajdani boldog voltát meg közelíttse.

Dl