Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Tóth Péter: Somogyi határvizsgálatok tanulságai
SOMOGYI HATÁRVIZSGÁLATOK TANULSÁGAI TÓTH PÉTER A legutóbbi időkig a történeti és néprajzi irodalomb,an egyaránt viszonylag kevés kísérlet történt a határvizsgálatok átfogó tanulmányozására. Az eddig megjelent dolgozatok, közleményeik általában csak egy szőkébb problémakört érintenek,1 sőt megelégszenek a határjelek puszta felsorolásával.2 A határjárásokhoz fűződő népi jogszokások még Tárkány Szűcs Ernő nagyszerű kötetében3 sem kapták meg az őket megillető helyet. Legutóbb Takács Lajos tanulmánya'5 bizonyította e vizsgálatok jelentős forrásértékét és azt, hogy olyan történeti-néprajzi tényeket őriztek meg, amelyek ma már aligha gyűjthetők valamilyen más módon. Szerzőnk legfontosabb megállapításait az alábbiak szerint foglalhatjuk össze nagyon röviden: i. a határ mindig egy keskeny, néhány méteres sáv; 2. biztosítását különféle vallásos-babonás hiedelmek segítik; 3. az embereik - elsősorban a pásztorok - mindig igyekeztek e területet valamilyen módon hasznosítani; 4. a hiedelmek, a szokások, a hasznosítás általában levezethető a határ ,,senkiföldj e” jellegéből. Takács Lajos elsősorban a nagy uradalmak levéltáraiban fennmaradt határvizsgálatokat dolgozta fel, holott szinte mindegyik megyei levéltár őrizetében gazdagabb ilyen típusú iratanyag található. Az 1635. évi 20. törvénycikkely5 ugyanis az alispán és a szolgabírák feladatává tette a kisbirtokosok és a szegényebbek közötti határviszályokban való eljárást és ezt az 1715. évi 28. törvénycikkely is megerősítette.6 Ennek eredménye, hogy az évszázadok során nagy meny- nyiségű határvizsgálat halmozódott fel a vármegyék jogbiztosítási típusú iratai között. S a nagy mennyiséget külön is hangsúlyoznunk kell, mivel e vizsgálatok jellegéből következik, hogy a nagy számok törvényében bíznia kell a kutatónak: gyakran több tucatnyi, érdektelen tanúvallomás után bukkan csak fel egy-egy, a tárgy szempontjából fontos adat. A jelen dolgozat kifejezett célja somogyi példák alapján megerősíteni és kibővíteni Takács Lajos tanulmányának legfontosabb következtetéseit. Az idézett szövegrészek átírásában a korszakra vonatkozó kiadási szabályzat elveinek megfelelően jártunk el.7 A szokatlan hivatkozási formát - hogy tudniillik a Somogy megyei Levéltár őrizetében levő iratokra a dolgozat szövegében, nem pedig a Jegyzetekben utalunk - főleg azért kellett választanunk, hogy a jegyzetapparátus ne legyen túl nagy terjedelmű. A szöveg közti zárójeles hivatkozások közül tehát a ponttal elválasztott két szám Somogy vármegye nemesi közgyűlésének iratai Investigationes c, állagának (IV, 1, ff.) fasciculus, illetve iratszámára utal, a Jk. 149
