Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Nagy László: A visszafoglaló háború értékelésének változásai a magyar történetírásban és hadtörténetírásban

kodás revén ki akartak jutni a „szolgaság házából’' Több tízezerre rúgott a végvári katonáskodásért, vagy a hajdú katonai érdemekért kapott nemességek száma. Ez a társadalmi zsilip a XVIII. század közepére azonban teljes mértékben lezárult. Érthető, hogy ilyen körülményeik között növekvő nosztalgiával, romantikus szépítéssel idézték a ,,nagy idők” emlékét, s kaptak új színeket a társadalmi mobilitást eredményező harcok és azok vezérei. Mindenekelőtt az a harc nyert új értékelést, amelyik a legközelebb volt időben e század lakosságához: a II. Rákóczi Ferenc vezette küzdelem.

Már a XVIII. század harmincas éveiben megszületik a nosztalgikus kuruc dal, a „Hej Rákóczi, Bercsényij Bezerédi... ”, amelyet azután több hasonló hangnemet megütő követ az elkövetkező évtizedekben.48 Természetesen szívesen nyúl vissza e harcok romainticizált történetéhez a magyar nemesi közvélemény is, amely azok eredményeiben a rendi jogok Habsburgokkal szembeni megvédését látja, a protestánsok pedig a vallásszabadság tiszteletben tartásának kiharcolását az egységes, katolikus világbirodalom kiépítésén fáradozó Habsburgokkal szemben. Ebben a felfogásban az oszmán uralom veszít a magyarság társadalmi, gazdasági haladását gátló szerepből és a török inkább mint a Habsburg-ellenes küzdelmeket támogató „szövetséges” tűnik föl. Ily módon a törökellenes háborúk is veszítenek jelentőségükből a magyar nemzeti köztudatban és közgondolkodásban, hasztalan tekinti azt a hivatalos történetírás a XVI-XVII. századi magyar história fő vonalának. S az csak természetes, hogy 1848 49 előkészítői és vezérei fokozott jelentőséget tulajdonítottak a Habsburg-ellenes küzdelmek magyar históriában betöltött progresszív szerepének, és jelentőségét vesztett múltbeli eseménynek tekintették a törökellenes háborúkat, sőt magát az egész török kérdést.'10

Közismert igazság, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel, jóllehet a háború, annak menete is visszahathat magára a politikára és módosulásokat eredményezhet azon.50 Ám az is elmondható, hogy a török kiűzésének története, illetve annak megítélése szorosan vett aktuálpolitikai kérdések függvénye volt a XIX. század második feléig, s nagymértékben hiányzott a problémakör tudományos megközelítése. Nevezetesen annak az adatszerű vizsgálata, hogy maga a török hódoltság milyen mértékben vetette vissza a magyarországi gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális fejlődést; továbbá, hogy mennyiben volt kedvezőbb ugyanezen területek fejlődésére a török hódoltságot felváltó Habsburg- uralom? Annak érdembeli eldöntése ugyanis, hogy valójában milyen történelmi szerepet játszott Magyarország életében az 1683 és 1699 között zajló háború, csakis e problémák adatszerű vizsgálata alapján válik lehetségessé. Elmondhatjuk, hogy ez a vizsgálat nem - vagy csak igen csekély mértékben - történt meg az 1849-cel záruló korszak történetírásában.

De vajon milyen előrelépés történt ezen a téren a szabadságharc bukásától az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig terjedő hét évtized alatt?

A török kiűzésének megítélése i84g-igi8 között

Meglehetősen egyértelmű, de mégsem mindig kellően figyelembe vett körülmény, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése minőségileg más politikai körülményeket eredményezett Magyarországon, mint a Rákóczi- szabadságharc bukása. Míg ez utóbbit egy kompromisszumos békéégyez,mény