Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Nagy László: A visszafoglaló háború értékelésének változásai a magyar történetírásban és hadtörténetírásban
hurcoltak, de ennél sokkal több lehet azoké, akik a háborús nélkülözések következtében éhen haltak, vagy a módfelett legyengült szervezetük a fellépő járványok könnyű prédáivá tette őket. A békét tehát mindenki megkönnyebbüléssel fogadta, jóllehet a magyarok csak igen korlátozottan és „keser-édes” érzelmekkel örülhettek annak. ,,Ez a háború - írta a kortárs Bafoocsay Izsák - emberi elmétől lerajzol hatatlan és kimondhatatlan fene kegyetlenséggel, sok száz-ezer embereknek vérek kiontásával, ezek felett nagy roppant tartományok szörnyű pusztításával” járt együtt, aminek a megszűnése örömet hozott. Ám a tarcali nótárius rámutat rögtön a karlócai béke árnyoldalaira is: a békeokmányban „ártalmas ar- ticulusok szerént Magyar-ország felől, Magyaroknak híre nélkül és a magyari szabadságot néző dolgoknak kihagyásával Nemzetünknek is nem utolsó contemtu- sával” döntöttek,31 Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a háború győzelmes befejezésében hervadhatatlan érdemeket szerzett Habsburg-kormányzat a török hatalom gyengeségét kihasználva már a harcok alatt hozzákezdett mindazon magyar nemzeti és rendi jogok fölszámolásához, amelyeket korábban, az erős török birodalomra támaszkodó erdélyi fejedelmi hatalom32 visszatartó ereje miatt kénytelen volt tiszteletben tartani. Buda visszafoglalása után az 1687. évi pozsonyi országgyűlésen kikényeszerítette a rendekből annak elfogadását, hogy a jövőben a magyar trónt a Habsburg-ház tagjai nem választás, hanem egyszerű fiági öröklés útján foglalják el. Az uralkodó eltörölte az 1222. évi törvény 31. cikkelyét is, amely a magyar rendek bűntelen ellenállási jogát, a „ius resistendit” foglalta magába. Ez a „fegyverek árnyékában” ülésező országgyűlés lényegében elfogadni kényszerült Magyarországnak a Habsburg örökös tartományok színvonalára történő lesüllyesztését.33 A Habsburg uralkodó - magyar nemzeti érdekeket figyelmen kívül hagyó - politikájának egyik megnyilvánulása volt az is, hogy a karlócai békekötés után sem állította helyre a magyar állami egységet: Erdélyt - a középkori magyar királyság szerves részét -, Magyarországtól elkülönítve kormányozta, akárcsak a létrehozott Határőrvidéket. Az udvar a magyar királyságként kezelt területeken is semmibe vette a magyar kormányszervek korábbi önállóságát. Ugyanakkor a töröktől visszafoglalt területeket a Habsburgok olyan „új szerzemény”-nek tekintették, amellyel a bécsi kormányzat a fegyveres hódítás fogán rendelkezett. Csupán a katolikus egyház kapta vissza minden további nélkül az egykori birtokait, a magyar nemesek nagy többségének ez csak fölöttébb nehezen teljesíthető feltételeknek eleget téve sikerülhetett. Ezeken a területeken sok esetben a magyar lakosság rovására kedvezményezték az idegen etnikumú telepeseket.3/1 A magyar nemzeti sérelmi érzést fokozta a széles tömegeket sújtó ellenreformáció előtérbe nyomulása is. Nem kevés embert érintett a magyar végvári katonaság szélnek eresztése35 és a hajdúkiváltságok nagy részének megsemmisítése sem.3® Ezek a momentumok törvényszerűen oda hatottak, hogy a török elleni tizenhat éves háborút végigszenvedő és küzdő magyarság az áldásos béke eljövetele után is keserű szájízzel élt saját hazájában, s az első adandó alkalommal fegyvert is fogott a Habsburg-hatalom ellen. Érthető, hogy ebben az általános légkörben ugyancsak kevesen érezték a magukénak a török kiűzéséneik az ügyét, s inkább hajlottak arra, hogy a háborút lényegében főként idegen érdekeket szolgáló küzdelemnek tekintsék. Ebben alapvetően csak a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békekötést követő időszak hozott változást. 132
