Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedben (1658-1718)

Áz udvar elképzeléseit azonban - de a megye különválását is - csaknem egy évtizedre megzavarta és keresztezte a Rákóczi-szabadságharc. A sarcoló idegenek elleni gyűlöletében a nép szimpátiával fogadta kurucok kibontakozó szabadságharcát. A falvak lakossága - különösen a Balaton-mentén - a veszprémi püspök protestáns üldözései13 és kíméletlen dézsmaszedései miatt már titokban gyűléseket tartott. A birtokos nemesek, sokhelyütt támogatták a parasztságot. Sankó Miklós Varjaskér ura, Bakách Lukács balatoncsehi birtokos, Zarka Zsig- mond csömendi kisnemes elsősorban a vallási elnyomatás miatt értettek egyet jobbágyaikkal. De a babócsai, a csurgói, a légrádi, a szentgyörgyi, a sümegi és a szigetvári várak császári őrségei azonban éber szemmel figyeltek minden megmozdulásra, s az adószedőket erő's csapatokkal biztosították. „Minthogy - olvashatjuk a jegyzőkönyvekből - Spanes kapitány uram in specie más parajtiánus regimentbeli tisztekkel gyakorta ment Somogy vármegyében executióra, nagy dú- lásokkal hajtott száz, olykor másfélszáz, és néha kétszáz szekeret is, mellyeken mindenféle élést, búzát, zabot, szénát hozatott hol Keszthelyre, hol Sümegre a szegénséghnek nagy romlására.”1'*

Ám amikor Rákóczi állt élére a szabadságharcnak, Károlyi Sándornak a kurucok közé álló hajdúi már Ozorára csaptak, s onnan győztesen végigszáguldozták a Balaton déli partját, ahol Kiüti, Szólád, Szemes, s a többi falvak népe is örömmel fogadta őket.

Az 1704 elején Szigetvár ellen vonuló kuruc hadmozdulat sikertelensége után a megye nemesei két pártra szakadván, a kurucok Sankó Miklóst tartották számon, a labancok pedig Szegedy Pált, aki Szigetvár német várágyúinak az oltalma alá húzódott. A megye alig 300 nemese közül a szegényebb kurucpártiak már Gyöngyösre küldötték a Zalától különválni szándékozó megye nótáriusát: Bogyay Györgyöt Somogy hódolatának a vezérlő fejedelem előtt való tolmácsolására.

A kurucokkal szemben azonban 1074-ben a rácokat szabadították rá a megyére az osztrákok.

A harci cselekmények okozta uradalmi károkról és a tűzvészekről ezt írta Haunolt János hercegi adminisztrátor: „Csodálkozom, hogy Kegyelmed sem- minémű levelét nem vehettem ekkoráig. Én mindenemet elveszítettem. Ügy eő herceghséghe is elegendő károkat vallott, kit kurucz által, kit ráczok által. Pin- czehely, Kónyi, Tamási, Dombóvár, Kaposvár, Koppány, Borjád, és többi eő herceghséghe jószága az pogány ráczok által elégettettck.”15

A Kaposvár környéki falvakban történt rác pusztításokról pedig az alábbi sorokat olvashatjuk: „Szentbalázson a rácz a marhákat elhajtotta, a lakósok közül négyet levágott. - Kislakon az egész falu leégett s három gazdát levágtak, az állatokat elhajtották. Szentpálon emberéletben nem esett kár, de az egész falu elpusztult. A marhákat elhajtották. - Csokonyán a falu is megmaradt, de a tehenek felét, meg a sertéseket elhajtották. - Szomajomban néhány embert levágtak, három ház elhamvadt. — jádon néhányan meghaltak és valami kevés ökrük megmaradt. Magyar Egresen néhány ökröt elhajtottak. - Aszalóban az emberélet megmaradt és kevés marha is. De a falu leégett. Ráczegrest egészen feldúlták. - Töröcskén csak az emberélet maradt meg. Mindent elvittek s a falut felgyújtották. Sántoson három ház kivételével minden elpusztult, az állatokat is mind elhajtották. - Ugyanez történt Szennában is. Itt a falu és emberélet egyébként meg94