Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedben (1658-1718)

maradt. - Kis Cserénfán 4 embert levágtak, az állatokat elhajtották, az egész falu elpusztult.”16

A labancokkal szemben a megyében újra felcsillant 1706-ban a most már Bottyán János által vezetett - kuruc csapatok győzelmi csillaga, de a túlerő nemsokára a megye határainak az elhagyására kényszerítette őket. Bottyán generális kivonulásával a kuruc felkelés lényegében meg is szűnt a megyében. Béri Balogh Ádám nótái még felharsantak utoljára a Rinya völgyében, a Dráva füzeseiben és a Balaton környékén, de 1707 elején már ő maga is Csobánc várába szorult.

A harcok alatt maga Kaposvár is elpusztult. A város pusztulását a gyors egymásutánban bekövetkezett hét katasztrófáiig tűzvész véglegesen megpecsételte. Először 1705-ben égett le a kuruc és a labanc küzdelmek közepette, ami- koris a városban lévő délszláv hajdukok és magyar hajdúk összeverekedtek. Három esztendő múlva pedig - Bottyán János visszovonulásakor - a városban kialakult utcai harcok következtében égett le 1708-ban, amikoris a megmaradt lakóknak végleg el kellett hagyniok a város üszkös romjait. Az egykorú források szerint a város pusztulása azért következett be, mivel lakossága 1704-ben a kurucok mellé állt.

Az Eszterházy levéltárban őrzött 1720. évi összeírás így sommázta a történteket: „Ezen helységben a török időkben elsőben s azután a töröknek kivere- tésével a keresztyéneknek is híres praesidiumja (menedéke) volt, hanem in anno 1702 a fölséges udvarnak akaratjából és rendelésébül Kanisa, a több más nevezetes végházakkal együtt ennek a vára is elhagyatott, azonban ingruálván medio tempore (kitörvén) a boldogtalan kurucz háború, ezen helyet az rácz nemzet teljességgel elégette és elpusztította, s lakosai ki Szigetvárra, kik más bátorságos helyekre véve lakásokat a hely teljességesen pusztán maradott, hanem a néhai méltóságos herceg 1712. október i-én Kismartonból emanált (kiadott) patens levelében újabban való megszállítását (megszállását) kegyelmesen applacidalni (jóváhagyni) méltóztatott, melyre 1713. évben némelyek ugyan tavasszal, némelyek pedig ősszel, mindazonáltal nem sok számmal reá szállottak, hanem ezután medio tempore jobban gyarapodtak. Ivánfa igen közel lévén Kaposvárhoz, Kecel pedig azon kívül is pro usuatione (használatra) kaposiaknak lévén engedve, minthogy igen kevesen voltak, mind a két helyből maguk lakását Kapósba vitték, ivánfaiak mindazonáltal most is mind az Ivánfa határról élnek. A szőlőhegyek is ott vannak, azonban non obstante eo (tekintet nélkül arra), hogy ők Kapósban laknak, nem úgy, mint a kaposi szabad emberekből álló lakosok, hanem mint az uraságnak több örökös jobbágyai az szerint mind árendázni, robotolni, <s miás Szomajommal föltett kötelességeket supportalni (odaszállítani) tartoznak.«17

Ilyen körülmények között a somogyi birtokos nemesek nem voltak hajlandók Zala ügyeinek a likvidálásában résztvenni és ezért minden erejükkel - s egyben határtalan ambícióval - szorgalmazták a társmegyétől való különválást. Ismerték a kuruc felkelés céljait, emellett saját érdekeikről sem mondottak le, hiszen ha kellett Bottyán Jánoshoz futottak panaszra Sankóék - mint tették 1706- ban Simontornyán - a nemesi birtokok felprédálása miatt. Amíg Károlyi és Bottyán sikereket értek el, óvatosan a felkelés mellett álltak, mindig ügyelve azon, hogy tetteik okául a kényszerítő körülmények nyitott kapuit tárva hagyják maguk mögött.

95