Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedben (1658-1718)

ges elszámolása szerepelt és a megyei számadás. Ezen tárgyalták a Veszprém nehezményezte napirendet is, hogy a Sió (Sivó) folyó utolsó partján lévő és Veszprémhez tartozó pusztát Somogy többé ne adóztassa.

Az 1710. július 14-én Szigetben tartott közgyűlésen Szegedi Pál volt az alispán, akit már az eléggé elharapódzott vagyonelkobzások megszüntetésére szólított fel a kancellária.

Ettől az időtől kezdve egymást váltották a generális és a partikuláris közgyűlései a megyének. Ilyen volt a Szigetben 1710. augusztus 5-én, majd augusztus

14-én tartott, amelyeken éppen Fontain György császári hadbiztos követelt a megyétől gabona és a zabszállítást a Tapolcán állomásozó katonaság céljaira. A megye a kérést azzal odázta el s elhatározását azzal indokolta, hogy a megye lakossága még a cséplést és az aratást nem fejezte be.

Az 1711. február 15-i csökölyi közgyűlésről ugyan nem maradt hátra jegyzőkönyv, de az iratokból ismeretes a számunkra, hogy a megye tájékoztatta Veszprém megyét arról, hogy Kenesei István megkeresése alapján — a Somogy területén is állomásozó parajthiánus ezred költségeinek a kifizetését Somogy csak akkor tudja abszolválni, ha a végső számadások a hadbiztossággal közösen elkészülnek. A számadás azonban még a május 4-i Basalban tartott partikuláris kongregációra sem készült el.

1711. március 12-én Csökölyben tartott közgyűlésen az elkobzott birtokok ügyében olvasták fel a császár levelét.

A Szigetben tartott 1711. július 3-i kisgyűlésen felolvasták néhai József császár levelét, amelyben Bécs jelentést kért Somogytól arra vonatkozóan, hogy milyen birtokokat koboztak el a megye területén? Az elkobzók nevét is jelenteni kellett és az elkobzások végrehajtását is. Ugyanezen a közgyűlésen felolvasták Eleonóra császárnénak a levelét is a Rákóczi-pártiakkal kötött béke-cikkelyről. A császárné kihirdette a császár hűségére való visszatérésnek az időpontját is s amnesztiát hirdetett mindazoknak, akik az adott időpontig visszatértek a császár hűségére. Mindazoknak a birtokát - szólt a császárné levele -, akik visszatértek a császár hűségére, azok birtokait vissza kellett adni! Ugyanezen az ülésen elhatározták azt is, hogy sem az alispán, sem pedig a szol gab írák nem vethetnek ki többé adót a megye területén a jószágigazgatók nélkül. A birtokosok jószágigazgatói ugyanis rossz néven vették, hogy „némely idők óta” a megyei tisztségviselők illetéktelen adót vetettek ki jobbágyaikra.

A basali közgyűlés 1711. június 14-én a kancellária megkeresésére a neo- acquisticum idején a fascus által a balatonparti Fáncs-Berény helységben ingyen munkával épített hídon a vámszedés jogát átadta az érdekelteknek, de a hajók karbantartását - nagy költségbe kerülvén - a kérelmezők a vámszedés jogát királyi kiváltságként - csak akkor fogadhatták volna el, ha azt a kancellária megerősítette volna. A kérelmezők a Rákóczi-felkelés idején tanúsított hűségükre is hivatkoztak.

Több megkeresés is érkezett a megyéhez. 1712. június 10-én Pozsonyból Nádasdy Tamás főispán értesítette a megyét, hogy a veszprémiek által követelt adósságot: 6694 Ft 19 kr-t kifizette a megye helyett. A főispán kérte a kivetések és a befizetések dokumentációját és jegyzéket kért a Parajthianus ezred somogyi pusztításairól.

1712. július i-én Pozsonyból Eszterházy Pál nádor arról tájékoztatta a megyét, hogy az országgyűlés 70 ezer forint ajándékot ajánlott fel a császárnak,