Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedben (1658-1718)

majd a két megye e kérdésben dönteni, majd elhatározta, hogy Botka Ferenc és Lipits Márton alispánokat Sárvárra küldi az adóügyek tárgyalására.

A közgyűlés egyébként a két megye figyelmét a hadak állandó járására és Kanizsa ostromára irányította és jegyzőkönyvbe foglalta, hogy „száznál több falu pusztult el a megyében, amelyekben most egyetlen ember sem lakik, a maradék lakosságnak pedig alig van betevő falatja.”

Amikor 1686-ban Kaposvár, 1689-ben Szigetvár, 1690-ben Kanizsa is felszabadult a török uralom alól, a hódoltság veszélye elmúlott a megyék feje felől. A nagy pusztulás alatt azonban az egyesített megyék iratai is nagyon megtizedelődtek, évek hosszú során keresztül egyetlen irat sem maradt hátra az utódok számára az 1661 és 1699 közötti évtizedektől. Pedig e században ringott a két megye levéltárának a bölcsője is, mégha oly kevés is hátramaradt hódoltság- kori irataik száma. Igaza van Pauler Gyulának, amikor az „Adatok megyei levéltáraink ismeretéhez” című cikkében megállapította: „A török uralta keleti és déli megyék - köztük Somogy — levéltárai egy-két jelentéktelen töredéket kivéve, csak a XVII. század legvégével és a XVIII. század elejével kezdődnek” . . . „Magyarország egész története háromszáz év óta visszatükröződik a megyei levéltárak ez állapotában.”11 Iratok és jegyzőkönyvek hiányában csak 1699. január

2-áról találtunk újabb adatokat. Ekkor érkezett meg Bécsből Lipótnak a leirata is, aki élelmiszerszállítást rendelt el Kecskemétre a portával tárgyaló császári s velük szövetséges követek ellátására a két megye számára. Még ebben az évben: január 30-án a király a két megye területén a török rabok összeírására és annak a haditanácshoz való beküldésére utasította Bécsből.

A két megye generális kongregációja 1703. január 3-án Zalaegerszegen a rozzsal kevert búza vásárlási árát köblönként 1,30 Ft-ban állapította meg és elhatározta az összegyűjtött termények Légrádig és Csáktornyáig való elszállítását.

Az 1703. március 12-áre Kanizsára hirdetett közgyűlésen két napirendi ponttal foglalkozott az egyesült megye: elkészített egy összeírást, a jus armorum arányosan elosztott összegét pedig megállapította és kivetette. Ép faluért 90, elpusztult falvakért 22 Ft-ot kellett fizetni, s amelyik földesúr megtagadta a jus armorum alapján kivetett összegek befizetését, annak a kétszeresét kellett fize- ni. A közgyűlésen egyébként Széchenyi György és Széchenyi Zsigmond főispánok neveivel találkozhattunk, valamint Szegedy Pál és Gábor György alispánokéival.

1709. szeptember 13-án Sümegen tartotta közgyűlését a két megye, napirendjén a katonaság széttelepítése szerepelt Somogybán és a Mura-közben, valamint a porták utáni porciók számbavétele és kivetése. Somogybán a közgyűlés szerint a porták száma 109 3/4 volt, egy portára 15 3/5 porció jutott. Az ösz- szes porciók száma pedig 1790 volt a két megyében.

1710. január 24-én Zala mezővárosában tartott közgyűlésen felolvasták őfelsége pátensét, amelyben a törvényesen bevett vallások működését a Rákóczi-fel- kelés előtti állapotoknak megfelelően szabályozta.

Az 1710. február 28-án Keszthelyen tartott generális gyűlésen már Madarász László volt a somogyi helyettes alispán. Ez a közgyűlés foglalkozott egyébként Zala két járásával, amelyekben az első kapálásért 10 dénár napszámot, élelem nem adása esetében pedig 14 krajcár fizetését állapították meg. A többi kapálásért 15 krajcárt kellett fizetni.

Tulajdonképpen Somogy megye területén az első közgyűlésre 1710. májusában került a sor Szigetváron, amelynek a napirendjén a katonatartás végle90