Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedben (1658-1718)

is subsidium militaret kért. Ugyanezen év november 29-én pedig Zichy István kamarai prefektus is sürgette Bécsből az utolsó két esztendőre eső katonai adó mielőbbi befizetését.8 December 2-án Nádasdy Ferenc országbíró már el is küldte embereit (Hodászi Mihályt és Jakiin Istvánt) a hadiadó-hátralékok beszedésére a megyébe.

Zrínyi keserű igazának - „megromlott és csaknem teljességgel elpusztult hazánknak” - a képe rajzolódik szemünk elé a két megye körmendi gyűlésének 1661. november 26-i határozataiból is, amelyek felhívták az adókat szüntelenül sürgető kamara figyelmét arra, hogy vannak „épebb és békességesebb” vármegyék, mint a nagy „ruinában” lévő Somogy és Zala megyék, amelyekben a „sok német és magyar vitézié rendek köztük, való föl s alá való járásával, rajtok megszállásával és kéméletleniil való javok. tékozlásával már annyira jutottak, hogy ezen két vármegyékben csak. esztendő elforgása alatt pusztult többszáz ép faluknál, amelyekben most csak egy ember sem lakik., ahol laknak is, alig vagyon csak. a szájokban való falat is.”9 A pusztulás nyomait őrzi az a leíró jelentés is, amelyet Bél Mátyás készített a kormány felkérésére a megyéről, s amely a megye nagy részének az elmocsarasodásáról tudósította a kormányzatot.

E pusztulásra utalt az 1730. december 22-én: Tapsonyban tartott megyegyűlés helytartótanácshoz küldött jelentése is. A felterjesztésben érdekes részek olvashatók arról, hogy a vármegye milyen időket élt át, hogy a megyeszékhelyen milyen zűrzavaros állapotok uralkodtak a török idők alatt. „Világos dolog ugyanis- szólt a jelentés egyik részlete - s a nagyon gyászos idők rendje és az ez időkből visszamaradt nemesi levelek elég világosan elmondják és bizonyítják, hogy a mi vármegyénk a háborúk zűrzavarában milyen leromlott állapotba került, és mennyire állandósult állapottá vált felette az állandó átalakulás, változás, hogy mióta a kereszténységet Szigetvár elfoglalásával kiirtották a török (ottomán) zsarnokság alatt: milyen hosszú idő óta nyögte a nép a köznéppel együtt a legvadabb ellenség által rákényszerített szolgaságot és alárendeltséget: napról napra áhítozván azt, hogy a szörnyűség e hálójából kimenekülhessen; végül aztán rengeteg sóhajtására, siránkozására és könyörgésére, melyekkel Istent ostromolta, az isteni fölség a magasságból kegyesen rátekintett és megnövekedvén a legdicsőségesebb osztrák ház legdicsőbb hatalma és ereje, győztes fegyverei révén- neveinek örök dicsőségére - a köznép és a nép szabad lett ugyan és bár kis létszámban végre nyugodt állapotba került és örvendezett is szabadságának” .. ., „de annyira le volt gyengülve a vármegye birtokossága, annyira lecsökkent népeink létszáma, hogy a vármegye hosszabb ideig Zala vármegyével volt összeolvasztva, s a nemesség csak lassacskán tért vissza ősi lakóhelyére,”10

A körmendi közgyűlésen: 1661. január 13-án csak húsvét ünnepéig adott haladékot a „contributio coronalis” behajtására Zichy István s miután a két megye ígéretének nem akart eleget tenni, a vonakodókat és ellenállókat kétszeres bírság büntetésével marasztalta el.

Zichy 1661. november 12-én Pozsonyból is - nagyon keményen - tette szóvá a két megye „értetlenségét” a hadiadók nem fizetése kapcsán. Kilátásba helyezte, hogy a megye kedvező válaszának a beérkeztéig ugyan még visszatartja és lefogja a nádor kezét, nehogy az végrehajtást rendeljen el a megyében.

1661. november 26-án a körmendi közgyűlésből tájékoztatják Zichy Istvánt, hogy a megye - perceptora hadbavonulása miatt, cl is halálozott - nem tudja kinyomozni a beszedett adók mennyiségét, s csak a felülvizsgálat után tud

89