Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Bognár Tibor: A hazai németségre vonatkozó rendelkezések végrehajtása Szulokban 1945 és 1949 között
A földreform végrehajtásával kapcsolatos irányelvek csak a rendelet megjelenését követő egy hónap elteltével, 1945. április 20-án jutottak el a községbe.9 A megalakult Földigénylő Bizottság haladéktalanul hozzálátott az előírt földbirtok-politikai rendszabályok végrehajtásához, mely a községben - nagybirtok nem lévén - a Volksbund-tagok és az SS önkéntesek földbirtokainak elkobzását jelentette a földreformrendelet értelmében. A hazai németek kitelepítésének jogszabályai megfogalmazására először a Népgondozó Hivatal felállításáról szóló miniszterelnöki rendeletben került sor. A rendelet a hivatal feladatává tette a „fasiszta németek” kitelepítését szoros összefüggésben a magyar területre menekült személyek elhelyezésének megoldásával, a hatásköre kiterjesztéséről szóló rendelet pedig már azt is konkretizálta, hogy a tartós betelepítést igénylő menekültek megfelelő elhelyezését, gondozását, és letelepítését a kitelepítendő német lakosság birtokain kell megoldani. Ugyanez a rendelet intézkedett az iránt is, hogy a német lakosságot az 1945 előtt tanúsított politikai magatartása alapján nemzethűségi vizsgálat alá kell vonni, mely célból igazoló bizottságok felállítását rendelte el.10 A községben a nemzethűségi vizsgálatot végző bizottság 1945. szeptember i-én kezdte meg működését.11 Hatásköre a „fasiszta németek” kategóriába sorolt minden 16 évesnél idősebb lakosra kiterjedt nemre, foglalkozásra és életkorra való tekintet nélkül. Mivel a rendelet nem írta körül, hogy kik tekintendők fasiszta németeknek és nem használta még a későbbiekben döntő szerephez jutott 1941. évi népszámlálás alapján való besorolásokat sem, ezért gyakorlatilag a község egész német lakosságát a nemzethűségi vizsgálat alá vonandónak minősítették. A bizottság elsőrendű feladata a Volksbundhoz és a német hadsereghez való viszony megállapítása volt, azonban kiterjedtek vizsgálódásai a lakosságnak a legutolsó népszámlálás alkalmával tett anyanyelvi és nemzetiségi vallomására, magatartására, nyilatkozataira is, valamint az összes olyan körülményre, melyből a vizsgáltak politikai szerepére, magyarhű, vagy németbarát elkötelezettségére nézve következtetéseket lehetett levonni. Nehezítette a bizottság munkáját az a körülmény, hogy a Volksbund helyi szervezetének hivatalos iratai csak töredékesen álltak rendelkezésre, így főleg tanúvallomások alapján állapították meg a tagsági viszonyt és a szervezeten belül kifejtett aktivitást, amely a jegyzőkönyvekből kitűnően sokszor igen kétes értékű bizonyítási eljárást tett csak lehetővé. A bizottság a rendelkezések értelmében a lakosságot négy kategóriába sorolhatta oly módon, hogy Volksbund-vezetőnek, -tagnak, -támogatónak és kívülállónak minősíthette az eljárás alá vont személyeket. A legsúlyosabb rendszabályokat a Volksbund-vezetőnek minősített személyekkel szemben alkalmazták, akiknek vagyonát a földreform-rendelet értelmében teljes egészben el kellett kobozni és internálásuk iránt is intézkedni lehetett. Egyénileg szabályozták az ebbe a kategóriába soroltakkal kapcsolatban azt is, hogy hozzátartozóikra is vonatkozik-e a határozat, vagy pedig azok mentesülnek a következmények alól. Minden ingó és ingatlan vagyonukat zár alá vették a Népgondozó Hivatal ren- délikezésére boosájtandó élelmiszer és gazdasági felszerelés kivételével. A községben a bizottság 28 személyről tett olyan megállapítást, hogy a Volksbundban vezető szerepet játszott. Súlyos rendszabályokat alkalmaztak azokkal szemben is, akikről a bizottság megállapította, hogy pusztán tagjai voltak a Volksbund helyi szervezeté-
