Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Bognár Tibor: A hazai németségre vonatkozó rendelkezések végrehajtása Szulokban 1945 és 1949 között
nek. Ezek a személyek vagyonjogilag a vezetőkkel egyforma megítélés ala estek, ezen kívül munkaszolgálatra is kötelezhetők voltak és másokkal való összeköltöztetésükre is lehetőség volt. A határozat következményeit kiterjeszthette a bizottság a tagok családtagjaira is, de mentesíthette is őket a jogkorlátozó következmények alól. A vizsgálat során a községben 68 személy Volksbund-tag- ságát állapította meg az igazoló bizottság. Olyan megállapítást is tehetett a bizottság, mely szerint a vizsgált személy bár nem volt Volksbund-tag, de magatartása alapján bebizonyosodott, hogy a szervezet célkitűzéseit támogatta. Ilyen megállapítást három személy esetében tettek az eljárás során a községben, akiket arra köteleztek, hogy álljanak ingatlanaikkal az országos telepítési akció rendelkezésére. Ez azt jelentette, hogy a község területén fekvő földjeiket a Népgondozó Hivatal az ország más helységeiben lévő ingatlanokra cserélhette ki, ezen felül arra is kötelezhetők voltak, hogy házaikba a Volksbund-vezetők családtagjait és a Volksbund-tagokat befogadják, valamint háromhavi szükségletet meghaladó élelmiszerkészletüket kötelesek voltak az új telepeseknek átengedni a Népgondozó Hivatal rendelkezése szerint. A gazdasági felszerelés körébe nem eső ingóságaikkal egyébként továbbra is szabadon rendelkezhettek. A vizsgálat alá vont személyek többségéről, 267 személyről azt állapította meg a bizottság, hogy a Volksbundban semmi szerepet nem játszottak és kívülállónak minősítve őket végeredményben a község lakosságának 80%-áról - beleszámítva a magyar anyanyelvű lakosságot is, akik eleve nem estek a nemzet- hűségi vizsgálat alá — beigazolódott, hogy a szervezet tevékenységében semmilyen formában nem exponálta magát. A nemzethűségi vizsgálat során arra is fény derült továbbá, hogy a községben mind a Volksbund működésével kapcsolatban, mind pedig a német hadseregbe történt kényszersorozással szemben igen erős ellenállás bontakozott ki széles körben. A németek által a községben 1944 júniusában magyar hatósági segédlettel megtartott sorozáson megjelenésre kötelezték a legutóbbi népszámlálás idején német anyanyelvűnek és nemzetiségűnek felvett hadköteleseket. A sorozás hírére még május folyamán küldöttség ment a községből a Honvédelmi Minisztériumba annak érdekében, hogy a magukat magyar érzelműnek valló sorköteleseket mentesítsék a német sorozás alól és a magyar hadseregbe vonultassák be. Mivel érdemleges választ a küldöttség nem kapott a minisztériumban, ezt követően mintegy kétszázan a pécsi hadtestparancsnokságon jelentkeztek, kérve a magyar hadseregbe való besorozásukat. A parancsnokságon kérelmüket Németország és Magyarország szövetséges viszonyára való hivatkozással elutasították, amely körülmény mellett nincs jelentősége, hogy melyik hadseregben teljesítenek szolgálatot. Az elutasítás oda vezetett, hogy a hadkötelesek a júniusi német sorozáson kénytelenek voltak megjelenni. A község lakossága azonban még ilyen körülmények között is kifejezte a németekkel szembeni ellenérzését és a magyar hazához való hűségét, mikor a sorozás után a község utcáján felvonulva az „Inkább leszek betyár a pusztában, mintsem leszek Hitler katonája” szövegű nóta éneklése mellett tüntetett a németek ellen. A besorozott és kényszerrel elvitt katonák közül sokan elszökdöstek a német egységektől és lakóhelyükön bújkáltak, akik ellen a német katonai hatóságok a csendőrség és magyar SS katonák bevonásával a helyszínen tartott házkutatásokkal igyekeztek fellépni.12 412
