Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Andrássy Antal: Aradtól Kaposvárig (Száz éve született Latinca Sándor)
nagybirtokok elfoglalását, kisajátítását segítenie kellett. Áz ekő könnyebb feladat volt. A másodikról, miközben a falvakat, az urasági majorokat járta Somogybán, rövidesen meggyőződhetett, hogy az uradalmi cselédek egy részét leszámítva, a parasztságnak más elképzelése volt. Somogy megyében a századfordulón a lakosság 74,69%-a mezőgazdaságból élt. Mezőgazdasági cseléd családtagjaival együtt 64 978, míg munkás családtagjaival összesen 48763 volt. A kettő nincstelen réteg összesen 113 741 főt tett ki, azaz a mezőgazdasági lakosság 44,06%-át alkotta. Ebből, a mezőgazdasági munkások szinte kivétel nélkül mintegy 23 000 felnőttkorú tagja, földet várt/1'* Ez a szám semmi esetre sem túlzott, mivel az 5 katasztrális hold alatti gazdaságok száma Somogybán ekkortájt 22 532 volt, és mindössze 41 007 kh földön gazdálkodtak. így az egy gazdaságra jutó föld- mennyiség átlaga 1,82 kh volt. Ezen - de ebből az 1-5 kh közöttieken is, ahol átlagban 2,65 kh föld volt - gazdálkodni, családot eltartani és a gazdaságot bővíteni nem lehetett/‘/l Gyura mellett, Szalma Istvántól és Tóth Lajostól, a szociáldemokrata párt megyei, illetve városi vezetőitől is hasonló információkat kapott. Első dolga a tömeghangulat tanulmányozása mellett a megyei földbirtokok feltérképezése volt. A megyében 500 katasztrális holdnál nagyobb birtok 288 volt, átlagban 2343 kh-dal/'5 Somogy egyúttal a kötött nagybirtok, a hitbizomány megyéje is, hiszen összesen 330297 kh föld volt kötött, ami a megye hasznothajtó területének 31,69%-a volt.46 A nincstelenek mozgalma a földért már 1918 végén megindult a megyében. Voltak községek, ahol az év végén alig-alig lehetett a földfoglalókat visszatartani. A Somogyvármegye 1918. december 3-i számában a földosztókról olvashatunk, akik azonnali radikális földosztást követeltek.47 Mögöttük álltak a régi agrárszocialisták, de a kisgazdapárt baloldali, proletár tagjai is. Elsősorban azonban a frontról hazajött, s a fegyverüket hazavivő agrárproletár és szegényparaszt katonák láttak hozzá a nagybirtokok szétveréséhez. Hasonló eset történt Kaposváron, amikor a fegyverüket felhasználó vidéki volt katonák december 11-én éjjel a várost kifosztották.48 A szervezett munkások, a helyi pártszervezet és a munkástanács elítélte a földek erőszakos felosztását és a városi fosztogatást is. Tulajdonképpen ekkor szervezik újjá és töltik fel munkásokkal a november 5-én alakult városi munkásőrséget. Február végén Kaposváron és valamennyi járási székhelyen létrejött egy-egy alegysége. A Tanácsköztársaság kikiáltása előtt a pártvezetőség már mintegy 800 főnyi felfegyverzett munkással rendelkezett a megyében.49 Kaposváron és valamennyi községi képviselőtestületi bizottságban 1919 január elején a polgári kormány rendeletére a földigénylők összeíró bizottságát megválasztották.'’0 A szociáldemokrata párt megyei pártértekezletén 1919. január 5-6-án - melyen Latinca nem szerepelt a felszólalók között - a következőket mondotta a központi kiküldött: „A forradalom demokratikus vívmányainak biztosítására feltétlen szükséges a nagybirtok megszüntetése és a földnek köztulajdonba vétele, átmenetileg pedig a földbirtoklás rendezése, hogy a termelés folytonossága meg ne akadjon.” Ezt a központi instrukciót a helybeli pártértekezlet azzal egészítette ki, hogy „.. . amelyik nagybirtokos a termeléssel szemben pasz- szív rezisztenciát foglalna el, attól 500 hold birtok is elvehető legyen”. Másnap, január 6-án, Tamásy István a FEKOSZ titkára, Latinca közvetlen főnöke szólt 355
