Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Andrássy Antal: Aradtól Kaposvárig (Száz éve született Latinca Sándor)
iránti rajongását mutatta. Á közösségi és a nép iránti elkötelezettség gondolata Latinca gyűjteményének a leggyakrabban vissza-visszatérő motívuma. „Aki boldog akar lenni, annak a haza és az emberek közös ügyeiben korán részt kell vennie.” Hasonló gondolatot takar „Az élet nem örökös, tehát siessünk használni embertársainknak!’. „A jövő emberiség vallása: a szocializmus” pedig aforizmái között található.2’ 1908 elején a családi összefogás és takarékosság eredményeként Németországban, Mittweidában az elektrotechnikai és gépészeti technikumba (főiskolára) iratkozott be, ahol nyolc hónapig tanulhatott. ,,A tervem azonban pénzhiány miatt nem sikerült”, emlékezett vissza az utolsó kihallgatásakor, 1919. szeptember 16-án. Látóköre az ott eltek nyolc hónap alatt tovább bővült. A német ipar fejlettségét, munkásainak a mozgalmi szervezettségét látva, mindjobban megerősödött benne a hazai állapotok megváltoztatásának az igénye. Az év végén hazatérve, a fővárosban vállalt műszaki rajzolói állást a Molnár Béla műszaki és szabadalmi irodájában. A következő évben megtakarított pénzén álmai fővárosában, a forradalom és a művészet Párisában három hónapot töltött. A takarékosság Párisában is kísérőtársa, hiszen minden kiállítás vagy múzeum megtekintése szórakozásának a rovására ment. A párisi hónapok alatt feltehetően az ott tanuló szerb és román diákok révén kapcsolatba került Gustave Her- vé szélsőbaloldali mozgalmával. Az anarchista és antimilitarista Hervé tanítások Latincát rövid időre megragadták. Hervé lapját a „Szociális háborút” Latinca tanulmányozhatta és a hazatérése után revideálta magában az ott olvasottakat. Politikai látóköréhez, fejlődéséhez nagyban hozzájárultak a párisi hónapok. Itthon rövidesen látta, hogy az antimilitarista francia tanításokon kívül más Her- vétől nem használható. 19 io^től tagja lett a Szociáldemokrata Pártnak. Egyelőre aktívan a szervezeti életben nem vett részt. Figyelt és gyűlésekre járt, az ott hallottakat az olvasottakkal összehasonlította. Kissé szabadabb lett az élete, amikor 1911-től kezdve a Kisiparosok Lapját szerkesztette. Rövidesen megunva a lapszerkesztést a Scbők-féle sajtóiroda parlamenti tudósítója lett. A következő évben visszamegy a Molnár-céghez, ahol rövidesen annak megbecsült tisztviselője, cégvezetője lesz. Latinca a korabeli polgári társadalomban egy szépen felfelé ívelő karrier elé nézhetett, ha szakít a munkásmozgalommal. Az előzővel mit sem törődve, 1912 februárjában a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Szövetségének, sőt rövid idő elteltével, az előadói gárda egyik tagja lett.28 Erre emlékezett vissza 1959-ben Endrédi József, a Latinca karhatalmi század volt katonája. Elmondta, hogy 1912 nyarán ismerkedett meg a Vasas Szakszervezetben Latincával, aki meghívta őt és sógorát a szemináriumi előadásaira. Ezután „amikor csak értesítést kaptam és tudtam menni, elmentem és meghallgattam ezeket az ismertető estéket, amiket sok esetben ő vezetett. Itt tanultam meg a kizsákmányolás igazságtalanságát és annak ellentmondásait”'P 1912 nyarán megismerkedett későbbi feleségével, Manz Erzsébettel, akivel a háború harmadik évében, 1916. december 26-án házasságot kötött. Közben továbbra is szakszervezeti és pártmunkát végzett, kisebb hírlapi cikkeket írt, amikor 1914 nyarán kitört a világháború. Latinca 1915 első napjaiban kapta meg a behívóját Aradra, a 33. közös gyalogezredbe. Rövidített műszaki átképzés után 1916-ban a 85. császári és királyi máramaros-szigeti gyalogezredhez helyezték. Az ezred 3. menetzászlóalját ahol szolgált, 1916 tavaszán az olasz frontra irányítot351
