Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Andrássy Antal: Aradtól Kaposvárig (Száz éve született Latinca Sándor)

ták.-8 Az ezred 3. zászlóalja magyár, román és ruszin parasztfiúkból állott. La- tinca nyelvtudása révén szakaszának valamennyi katonájával kitűnően megértette magát s gondjaikban, örömeikben egyaránt osztozhatott. S ezután az olasz harctéren élte katonáival együtt a legnehezebb frontéletet. Több mint két évi olasz fronton töltött idő alatt Latin cát a szakszakaszparancsnok őrmesterből, 1916. július 2-án előléptették hadnaggyá, és szeptemberben már a zászlóaljtörzsben műszaki főnök.29 La,tinca zászlóalját 1916 áprilisában Dél-Tirolban a készülő májusi osztrák-magyar támadáshoz vezényelték. Május végén Portulén, az akikori déli olasz határon 2000 méteres magas hegyek között foglaltak állást.30

Június elejétől kezdve állandó harcérintkezésben voltak az olaszokkal, akiknek a megújuló támadásait verték vissza. Június 15-én, egyetlen nap alatt viszont szakaszával hét rohamot hajtott végre. Augusztusban a Görz melletti kemény harcokban vett részt a zászlóiaij. Szeptemberben a nagy vérveszteséget szenvedett zászlóaljat hátravonták és kiegészítették. Az ősz folyamán néhány hétig csendesebb napok következtek, mivel csak kisebb alegységnyi olasz támadás érte állásaikat.

Az isonzói fronton az állandó esőzés majd a havazás tette tönkre emberei egészségét 1916. december elejétől Tolmaintő! (ma: Tolmin, Jugoszlávia) északnyugatra, a Mrzl Vrh lejtőin foglaltak állást. A korábban leváltott, illetve leharcolt alakulat, hasonlóan később az ő katonái is „dantei pokolnak” lehettek részesei. Harctéri élményeiből elegendőnek tartjuk naplójegyzetét tanúságul hívni: ,,Állandóalt eső és hó öntözte ezt a borzalmak hegyét. Az olasz tüzérség minden oldalról lőtte és nem túlzás, ha megállapítom, 4-5 métert valósággal leborotváltak. e sziklás hegyből. Elképzelhetetlen az a szenvedés, amit itt a katonáink keresztül éltek ... A vízhiány csaknem őrültté tette az embereket. S amikor eső után néhány percre rá hófúvás állott be és fagyott - beállott a borzalom utolsó felvonása. A vizes ruha megfagyott az embereken, nemkülönben az ing is kőkeménnyé vált. Sírás és jajgatás hallatszott ilyenkor a borzalmak, tanyáján,”31

1916. december 15-én házassági szabadságot kapott. A rövid hátországi cgyüttlétet a további frontszolgálat követte. 1917 nyarán néhány hétre ismét otthon lehetett. Ekkor már a nagy-, a kisezüst és a bronz vitézségi érem tulajdonosa volt. Később megkapta mindkét Signum laudist és a koronás érdemkeresztet is. Életrajzírója, Kávássy Sándor szerint hősiességével, bátorságával kitűnt és egyike volt a monarchia legszebben dekorált tartalékos tisztjeinek.32

S mégis ez a kitűnő parancsnok, a feljebbvalóitól magas elismerésben részesített tiszt 1916-ban már szembekerült a háborúval. Szeptemberben menyasz- szonyához írt levelében a béke utáni vágy csillant meg. 1917. január 2-án meghalt a tisztiszolgája, Gábor. A levél hazaérkezett, írója ezzel szerencsésen megúszta a hadbíróságot. „Nem tudok megalkudni a sorssal, melyet néhány bitang szabott ki részünkre. . . Minden nap pusztulnak az emberek. Mikor lesz vége ennek a mészárlásnakA május 3-án keltezett levelében még tovább ment a háború elítélésében. Az 1917 februári orosz események után valamennyi katonával együtt: „A békét várjuk, tele vagyunk reményekkel, vágyakkal”, írta feleségének. A júniusi offenzíva összeomlása után írta: „Sok embervérre van még szükség, hogy bíborvörösen süthessen a nap”.

Már a fronton gyűjteni kezdte a sajtóban megjelent háborús uszító cikkeket. Mint vérbeli újságíró azonnal ráérzett a kapitalista sajtó uszítására és a későbbi röpiratához megszülettek a főbb fejezetcímek. Az egyik fennmaradt no352