Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Stier Miklós: A nemzeti és a nemzetiségi kérdés a magyarországi szocialista mozgalom és ausztromarxizmus elméletében és gyakorlatában századfordulóig
kevésbé tudatosodott eddig, hogy a nyugatról keletre mutatkozó fáziseltolódásban, megkésettségben a munkásmozgalom kezdeteit illetően több év különbséget tapasztalhatunk a német és az osztrák, mint az osztrák és a magyar mozgalom indulása között. Nemcsak időbeli közelségről van azonban szó, hanem olyan tartalmi egyezésekről is, amelyek kevésbé állanak fenn a német és az osztrák között, mint az osztrák és a magyar között. Az Általános Német Munkásegyletet 1863-ban, a Bécsi Munkásképző Egyletet 1867-ben, a Buda-Pesti Munkásegyletet és az Általános Munkásegyletet 1868-ban hozták létre. Ausztriában nem Lassalle eredeti tanításai terjedtek el, mert azok rögtön kiegészültek az I. Internacionálé állásfoglalásaival. Magyar- országon az osztrák hatások voltak erősebbek, s emellett a pesti szocialisták közvetlen német kapcsolatai is elsősorban az eisenachiakhoz, az I. Internacionálé híveihez vezettek (Raspe). Ami pedig magát a nemzeti-nemzetiségi problematikát jelenti, megállapíthatjuk, hogy mindkét terület munkásmozgalma egyaránt, szinte születése pillanatától regisztrálta azt, és válaszaik az ösztönös, naiv, a kozmopolitizmus elemeitől sem teljesen mentes, de alapjában internacionalista irányban hatottak. Az erősen internacionalista fogantatásé hatás közvetítő eszköze a német nyelv volt. Becs munkásságának, korai szocialista vezetőinek természetes nyelve volt a német, s ebben a vonatkozásban a Duna-medencc második születőben lévő nagyvárosa, Budapest is könnyed befogadónak bizonyult: a szakmunkásság, s az első szocialista vezetők jelentős része volt német anyanyelvű. (1875-ben a főváros gyári munkásainak 25%-a volt külföldi, főként osztrák vagy német, s mellettük jelentős volt a hazai születésű német munkások .száma is/1') így érthető, hogy a bécsi és a budapesti szocialista munkásmozgalom kibontakozását az a hallatlan erős közös vonás is jellemezte, hogy nemcsak az eszmei források voltak azonosak, de maga a közvetítő eszköz is, sőt a közvetítés során ható tényezők, az adaptációs mechanizmusok és lényegében az eszméket hordozó-közvetítő közeg is. Az Osztrák—Magyar Monrachia munkásmozgalmának bölcsője az alapjában német karakterű Bécs volt. Budapest az első időszakban olymértékben (egy az egyben) vett át mindent a bécsi munkásmozgalomtól, hogy - mint láttuk - az első programok, felhívások az osztrák eredetik egyszerű (sok esetben nem is hibátlan) fordításai voltak. Már Vincze Edit is felhívta a figyelmet arra, hogy helytelen lenne ezt a jelenséget a magyarországi mozgalom fejletlenségével, vezetőinek gyengébb felkészültségével magyarázni, mert ez sokkal inkább az össz- monarchiai szocialista mozgalom korabeli eszmei-szervezeti egységét volt hivatott dokumentálni, valamint azt a szándékot, hogy így is biztosíttassék Ausztria- Magyarország proletárjai számára a közös út kijelölése/’8 így válhattak a szervezet közösségén túl kategóriák és tudattartalmak, célok, módszerek és eszközök is közössé. A magyarországi szocialista munkásmozgalom kezdeteinek ez a majdhogynem teljes közössége az osztrákéval azonban viszonylag gyorsan megbomlott: már a 70-es években világossá vált, hogy olyan központi vezetés alatt álló, egységes szociáldemokrata pártot létrehozni nem lehet, amely a Birodalom Lajtán inneni és Lajtán túli mindkét felében egyesíthetné a Monarchia proletariátusát. Nem engedte meg ezt a Monarchia belpolitikai viszonyainak alakulása (Kiegyezés) sem, s az a körülmény sem, hogy a birodalom két felében a nemzeti 335
