Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Stier Miklós: A nemzeti és a nemzetiségi kérdés a magyarországi szocialista mozgalom és ausztromarxizmus elméletében és gyakorlatában századfordulóig

A kiáltvány - hű tükreként annak, hogy a nemzeti-nemzetiségi kérdés már az előző munkásgyűléseken, vitaüléseken is mindig felmerült, sőt az egyik leggyakrabban vitatott kérdéssé vált - a legfőbb, az állam demokratizálását célzó követeléseken (az általános, közvetlen választójog követelésén) túl a nemzeti kérdésben is állást foglalt: „Die Wiener Arbeiter stehen bereits als eine einige, kompakte und Achtung gebietende Masse da, welche die Vorurteile der Religionsund Nationailitätenverschiedenheit über Bord geworfen hat. . . Die Zeit der Na- tiorsalitätsprinzip steht heute nur auf der Tagesordung der Reaktionäre.” Az álláspont az I. Internacionálé befolyását tükrözi, a proletár nemzetköziség szellemében fogant. A szociáldemokratáknak az a feladatuk, hirdeti a kiáltvány, hogy felhívják a munkások figyelmét a nemzeti gyűlölködésben rejlő veszélyekre. „Wer das arbeitende Volk für die Aufwärmung abgetaner Nationalitätssondenzustände benützen will, der sucht zu verhindern, seine eigene Befreiung zu vollziehen.” A kiáltvány az Internacionálé marxi tanítását tolmácsolja, amikor a proletárok nemzeti különbségek nélküli összefogásának alapját azonos gazdasági helyzetükben jelöli meg: A munkapiac nem ismer államhatárokat - írja az üzemekben valamennyi nemzetiség munkásai ugyanazon feltételek mellett dolgoznak, és hasonló gazdaisági törvényekhez kell alkalmazkodniok.;> A kiáltvány nemzeti kérdéssel foglalkozó részletei egyébként eszmeileg egyenes folytatását, kidolgozottabb, precízebb változatát adják az osztrák munkásmozgalom születését jelentő Első Bécsi Munkásegylet 1867. december 15-i alapító ülése elképzeléseinek, melyek Európa valamennyi munkásának közös ügyét és „nicht das Nationaltum oder das religiöse Dogma, sondern das Menschentum” hangsúlyozták.*'

Mindez eszmetörténetileg azt jelzi, hogy az osztrák munkásmozgalom születése pillanatától regisztrálta a nemzeti kérdés jelenlétét, s a problémára adott első válaszai a soknemzetiségű proletáriátus testvéri egységének megteremtése irányában hatottak. S jóllehet, Marx maga az I. Internacionálé alapításakor is hangsúlyozta, hogy a munkásmozgalomnak a nemzeti állam keretében kell megalakulnia, ám a nemzeti kérdésről kidolgozott elmélete nem volt. így azután nem csoda, hogy az I. Internacionálé keretében vagy annak hatása alatt bontakozó osztrák munkásmozgalom ösztönösen is naiv, a kozmopolitizmus elemeitől sem ment internacionalizmussal felelt a nemzeti kérdés kihívásaira.7 Ez kétségtelen azt is eredményezte, hogy az első évek programadó nyilatkozataiban a szocialista munkásmozgalom a nemzeti elnyomást ugyan elítélte, elvileg - mint a továbbiakban látni fogjuk - igen gyorsan eljutott a népek önrendelkezési jogának leszögezé- séig is, azonban mélyebb elemzésekre egyelőre nem vállalkozott.8

A IX. Bécsi Munkásgyűlés 1868 augusztusában már olyan programot fogadott el (az ún. Hartung-Program), amely nemzetközi vonatkozásban a népek önrendelkezési jogának elvét szögezte le - először proklamálva nyíltan a népek önrendelkezési jogáért indított harcot az osztrák munkásmozgalom történetében.9 Az általános elvi állásfoglaláson azonban ez a program sem lépett túl, konkrét politikai követelést a nemzeti kérdésben nem fogalmazott meg.

Ennek következményei már 1869-ben megmutatkoztak, amikor az osztrák párt az eisenachi németországi szociáldemokrata párthoz csatlakozott - éppenséggel a „nagynémet”, azaz végsőfokon „nemzeti” ideológia jegyében. A nemzetiségi munkásvezetők - elsősorban a cseh föderalisták - azonnal tiltakoztak, és ez a mozzanat - a Monarchia elnyomott szláv népeit átható kisnemzeti nacio?25