Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón (Somogy megye példáján)
A város és földesúr kapcsolata a szabadságharc előtt Mint azt már említettük, a XIX. században hazánk települései számára az egyik legfontosabb kérdés az úrbéri birtokviszonyok rendezése volt. Lényeges tehát c települések és földesuraik viszonyának vizsgálata. A tárgyalt négy település közül 1767-ben Barcs faluban és Nagyatád mezővárosban fektették fel az úrbéri tabellákat, Kaposvár és Szigetvár nem szerepelt az úrbéres települések között/'0/3 A Dráva-parti Barcs földesura a gróf Széchenyi család volt. Széchenyi György kalocsai, később esztergomi érsek i677^ben megvette az államkincstártól a Wesselényi-féle szövetkezésben részt vett és kivégzett Nádasdy Ferenc birtokát képező egervár-pölöske-szentgyörgyvári uradalmat, amelyből a XVIII. században alakult ki Somogy megyében az a csokonyai uradalom, amelyhez Barcs is tartozott. A XVIII. században nyoma van annak, hogy Barcson a régi lakosok, az örökös jobbágyok mellett ún. jövevények is laknak, akik Horvátországból, részben Vukovárról, részben Kalinovácról (Belovár-Körös megye) érkeztek. A kezdeti kedvező feltételű szerződéseket az örökös jobbágyok és a „jövevények” esetében is 1763-ban új szerződés váltotta fel. Ezek az előbbieknél lényegesen nehezebb feltételeket tartalmaztak. A jobbágyok egységesen tiltakoztak az új szerződések ellen. Az addig legeltetésre bérelt pusztákat is visszavették tőlük. Ebben az időpontban már kimutatható, hogy a jobbágyság száma csökkent, megkezdődtek az elszökések, s ahol lehetett, az elköltözés. 1767-től, a hivatalos úrbéri birtokrendezéstől Barcs lakossága ismét növekedni kezdett. Ez nagyrészt betelepítés útján történt/'1 Az uradalomnak vezetői korán felismerték, hogy a homokos határ, amely alig felel meg a gabonának, nagyon megfelelő a burgonya és a dohánytermesztés céljaira. A Széchenyi uradalom gazdasági intézősége mindkét növényt nagy becsben tartotta. 1809-ben pl. a Széchenyi uradalom inspectora utasította a gazdaság tisztjeit, hogy minden „station” termesszék a krumplit és a káposztát, „hogy a munkásokat legyen mivel tartani”/'2 A dohánytermesztés jelentőségét ugyancsak korán felismerték. A Széchenyi uradalom előbb már említett inspectora 1813-ban a kereskedőktől kért jelentést a dohány átvételéről, minthogy a dohány kényes portéka és a tisztek nem értenek úgy hozzá, mint a kereskedők. Feltételezhető, hogy ez esetben a jobbágyoktól dézsmában beszedett dohány eladásáról volt szó, s az érdekeltek között nyilván megtaláljuk a Barcsra dohánytermesztésre letelepített jobbágyokat, zselléreket is/':! Gr. Széchenyi Imre, a birtokos család egy a XIX. század végén élő sarja leírta, hogy a század elején itt birtokos Széchenyi Ferenc dohánytermesztéshez értő németeket hozatott Württenbergből, akik Szulokon és Barcson telepedtek le. Ugyanakkor történt más betelepítés is arról a területről, ugyancsak dohány- műveltetés céljából Somssich Miklós Mikére, Czindery Teklafaluba telepített dőli ánykertészeket/1,! E korai megtelepítés kb. 40-50 családdal növelte Barcs népességét/'1' E megtelepítések első hulláma 1794-ben vette kezdetét. Nincs nyoma annak, hogy e korai időben bármi ellentét lett volna a földesúr és a jobbágyai között, hiszen éppen erre az időszakra esik a község mezővárosi rangra emeltetése 288
