Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón (Somogy megye példáján)
is. Az úrbéri peres iratok között ugyan nyoma van annak, hogy az első úrbéri regulációra 1803-ban sor került. Tiltakozásnak vagy ellenszegülésnek viszont nincs jele, így feltételezhető, hogy az allodiumtól elválasztott úrbéri birtokon megvolt a békés földművelés lehetősége/'6 A XIX. század folyamán újabb betelepítés történt Barcs területére, de ekkor Ausztriából jöttek telepesek, akiknek egy része már csak szerződéses zsellérként, bérelt földet kaphatott/'7 Ezek az újonnan jöttek egy addig nem lakott részen telepedtek le, amelyet Üj-Barcsnak neveztek. Ennek későbbi utca nevei: Német u., Dohány u. - e betelepülés emlékeit őrzik/'6 Barcson és környékén még a XIX. század közepén is volt népességnövekedés. Az 1840-es években a mezővároshoz közeli földesúri területre Széchenyi Pál magyar és német telepeseket hozatott, akik azután létrehozták Pálfalut/'*1 amely az 1850-es évek több összeírásában Barccsal együtt szerepel, de hivatalos egyesítésükre csak a XX. század folyamán került sor. Barcs korai történetének megírója szerint ez a település olyan mezőváros volt, amelynek fejlődését a földesúri hatalom döntően befolyásolta. A Széchenyiek betelepítő politikáján kívül az ő kezük volt abban is, hogy Barcs 1794-ben mezőváros lett, és háromszori vásár tartására kapott jogot. Ez a tény feltétlenül nagy hatással volt kereskedelmének alakulására és gazdasági életére, amelyre a rév működése is lendítő erővel hatott. Ahogyan kezd kiépülni és áthelyeződni a Széchenyi uradalom központja Tarnócára, akként válik a mezőváros mind önállóbbá. Barcs - éppen a Dráván való átkelés lehetősége miatt - több út központja. Elsősorban az uradalom majorságai felé épültek ki a földutak, de megvolt az összeköttetése Drávatamásin, Darányon és Gyöngyösmelléken át keleti irányban, továbbá Felsőtarnócán, Szentesen át nyugati irányban is. Ez az úthálózat - amellett, hogy centrumában a Dráva-parti Barcs állt - elsősorban az uradalom közvetlen érdekeit szolgálta.’’11 A forgalom és a népesség növekedése egyidejűleg a mezőváros önállóságra törekvését is növelte. Igyekezett elszakadni attól a járszalagtól, amely a XVIII. században még a földesurához fűzte. Ürbéri peres anyaga meglehetősen hiányos, de a töredékekből is rekonstruálható mindaz, amit az előzőekben feltételeztünk. 1837-ből maradt reánk Barcs közösségének panasza, amely szerint az előző évben a járási főszolgabíró engedélyével megnyitott kocsmájukról az uradalom levétette a cégért és a csapon levő bort eleresztette. Panaszolták, hogy az úriszék nem orvosolta sérelmüket. Kérelmezték, hogy „bormérési jussukat” visz- szakaphassák, és kárukat térítsék meg.51 A kérdésben hozott döntést nem ismerjük, csupán annyit tudunk, hogy Barcson az 1840-es években úrbéri per folyt. Somogy megye ez évben terjesztette fel a helytartótanácshoz gr. Széchenyi Lajosnak a robot természetben való szolgáltatása miatt „Barts mezőváros lakosai ellen” folytatott úrbéri perét.52 A legelő és erdő elkülönözési per ugyancsak folyamatban volt 1847-től, de ennek a forradalom előtt még nem volt vége, így tárgyalása is egy másik korszakra esik.53 A mezőváros és földesura közti viszony Barcson a reformkorban tehát korántsem volt felhőtlen, noha a mezőváros gazdasági előrehaladását a Széchenyi család szorgalmazta, elősegítette. Tekintélyét, az ún. úri jogait azonban - e néhány dokumentum tanúsága szerint is - mindenképpen és minden eszközzel megvédeni törekedett. 289
