Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón (Somogy megye példáján)
szőlő viszont jó bort adott. Piaca a mezővárosnak Kanizsán volt. Vályi az 1778- ban elkészült megyeházat és a mezővárosban „tartani szokott” megyegyűléseket említi a település „nevezetességeként”. A somogyi települések közül leghosszabban Szigetvárról ír, amely ekkor magyar és horvát mezőváros volt, katolikus és „óhitű” (görögkeleti) lakossággal. A gróf Festetics család volt a földesura. Vályi hosszan foglalkozik a vár történetével, s az ahhoz fűződő hagyományokkal. Megemlíti, hogy a vár szomszédságában áll a földesúr kastélya. A nevezetesebb középületek között sorolja fel - a templomon és a „klastromon” kívül - a városházát és a piac körüli épületeket. A sóházon kívül posta is volt ekkor Szigetváron. ,,. . . külső Városai népesek” - írja, jó termő határa, és borai vannak . .. „vagyonnyai középszerűek, vásárjai népesek”.2 Az összehasonlításra kínálkozó következő időpont, az 1840-es évek híradása egy hasonlóan „országleíró” munkában, a statisztikus Fényes Elek egy összefoglaló munkájában található, aki ugyancsak helyi adatokra támaszkodott. A kérdéses településekről a következőket tartotta érdemesnek feljegyezni: Barcs magyar-német mezőváros a Dráva partján, ahol 1178 katolikus, 17 óhitű és 5 zsidó élt a kérdéses időpantban. (Népességadatai részint az 1837. évi megyei, részint az 1840. évi egyházi összeírás számadatain nyugszanak.) A mezővárosban az 1840-es évek elején a katolikus templomon és parochián kívül sóház állt, továbbá néhány vízimalomról tett említést. Rév volt a Dráván. A település határa homokos, erdeje viszont „derék”. Földesura: a gróf Széchenyi család. Nagyatád Barccsal azonos járásban feküdt, magyar-horvát mezőváros a Rinya mellett, amelyben 1246 katolikus, 23 református és 164 zsidó lakott. Ferencesrendi kolostoron és templomon kívül zsinagóga, kastély és kert volt a helységben, amelynek földesuraként Csuzy Pált említi. Határa „termékeny róna”, sok legelővel. Nevezetes szarvasmarhavásárai vannak. Fényes hosszabban foglalkozott Kaposvárral, amelyet népes mezővárosként említett. Magyarok lakják, mégpedig 3145 katolikus, 20 evangélikus, 61 református, 23 görögkeleti és 140 zsidó. A városban lévő katolikus templomon kívül az új, szép vármegyeházát, a gimnáziumot, a „casinót”, az olvasótársaságot és az uradalom „jeles épületeit” jegyezte fel. Kaposvár változatlanul az Eszterházy uradalom egyik központja. Határa termékeny, jó búza, rozs és kukorica terem meg ott. „. . . roppant kiterjedésű” szőlőhegyeiről ír, és az ott termő jó minőségű asztali borokról. Népesek voltak a mezőváros országos és heti vásárai. Szigetvár mezővárosról jegyezte fel a legtöbbet ez a munka is. Magyar- német-sokác mezővárosnak írja, amely az Almás vizétől képezett szigetben fekszik. 2895 katolikus, ii evangélikus, 17 református, 28 görögkeleti és 300 zsidó lakott akkor ott. Hosszan ír Fényes Elek a törökök ostromáról, s általában a török időkről. Megemlíti a vár maradványait, amelyek „az uraság gazdaságára for- díttatnak.” A város határa nagy, de sok helyen lapályos. Bora középszerű. „Lakosai a mesterségeket és kereskedést erősen űzik” - írja. Földesura: Czindery László. Megemlíti népes országos és heti vásárait. . . „valamint most nagy ország- és postaútba esik, úgy hajdan is a törökországi út rajta ment keresztül Kanizsa felé Becsnek és Stájerországnak, s el sem lehetne kerülni a sok posvány miatt” - írja a város kereskedelmi kapcsolatait vázolva.2 Érdemes Fényes munkájának ezt a leíró részét igen figyelmesen áttanulmányoznunk, mert ezek a megfigyelések és adatok már a négy település eltérő 282
