Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Szili Ferenc: Somogy megye út- és közlekedési viszonyai a kései feudalizmus korában (1782-1848)
tonságosabbá tenni. Ugyanakkor évenként szinte megismételve, a jobbágyok tömegét vették igénybe a közmunkákhoz, mindez természetesen a mezőgazdasági munkák terhére történt. A reformkori útviszonyok Az 1830^ évek jelentéseiből plasztikus képet kapunk arról, hogy a korszerű úthálózat építésénél milyen változtatásokat tervetek, de láthatjuk az évenként újratermelődő nehézségeket is. 1833-ban a Balaton melletti postaút egy szakasza Öreglaktól az őszödi határig, Motsi Sándor tiszteletbeli földmérő irányításával elkészült. Az új terv szerint - a továbbiakban - az utat a Balaton partjáig vezetik, ezzel kikerülik azokat a dombokat, amelyek Zamárdinál - a régi úton - a közlekedést megnehezítették. Az új útvonal a réginél 200 öllel rövidebb volt. Gondot okozott, hogy a Sió mellett lévő malmok miatt a tó vízszintje időnként az út biztonságát veszélyeztette. A terv szerint a Marcalinál megépített utat Öreglak irányába némi módosítással folytatják, de ha az nem Niklán keresztül vezetne, 500 öllel rövidebb lenne.5<J A szükséges kövecs beszerzése azonban nehézséggel járt, mivel a Drávát az árterülete miatt nehezen lehetett megközelíteni. Czinderi változatlanul azt az elvet vallotta, hogy ott kell az útépítést végezni, ahol az indokolt, így a marcali és a kaposvári járásban új útszakaszt ne kezdjenek el. Szerinte Surd környékén az utak helyenként járhatatlanok és igen roissz állapotban vannak, Iharosberény- től Nemesvidig a postaút még jelezve sincs „így az utasok gyakran a beregben eltévednek.. . Nemesvidben az utak rosszasága miatt Horvátország bánja, a zágrábi püspök ... és sok más utasok megsüllyedtek. De Babócsa, Istvándi és Berzence felé is gyakran járhatatlan állapotban van.”60 Czinderi az utak korszerűsítése terén új korszakot nyitott meg. Amíg elődei a megye két postaútját több kevesebb sikerrel csupán javítgatták, addig ő az úthálózat tekintetében alapvető strukturális változtatást javasolt. Mindenekelőtt joggal kifogásolta azt, hogy a két postaút a megye legtermékenyebb részét nem érintette, jóllehet az uradalmak jelentős része ezen a területen gazdálkodott. Felismerte, hogy az adott viszonyok nemcsak az uradalmak érdekeit sértik, de országosan is károsan hatnak, következésképpen e kérdés sürgős megoldásra vár. 1835-ben a Helytartótanácsnak küldött jelentéséből megismerhetjük véleményét és elképzeléseit is. A Siófoktól, Lakon, Marcalin keresztül vezető kanizsai felső postautat az itáliai kereskedés jelentősége miatt továbbra is fontosnak tartotta. A Szigetvártól Kanizsára vezető alsó postautat már kevésbé, szerinte az „mind a levelezésre, mind pedig a kereskedésre nézve egészen haszontalan”.61 Néhány évvel korábban - 1829-ben - Török Ferenc, a megye földmérője még más véleményen volt, mivel kizárólagosan a szigetvári postaút elsőbbségét hangsúlyozta a megye vezetőinek írt egyik jelentésében. Ez az útvonal szerinte sokkal forgalmasabb, Fiúméból, Triesztből és Zágrábból az árukat szállító társzekerek ezt az utat jobban rongálják, mivel ötször, vagy hatszor nagyobb a forgalma, mint a balatoni postaútnak.62 Valaki a jelentés margójára írta, hogy a Flelytartótanácsnak küldött beszámolóból ezt a megjegyzést töröljék. Nagyon valószínű, hogy a megye vezetőinek nem állt érdekében az alsó postaút támogatása, mivel ennek az útvonalnak a közelségében a mamut nagybirtokosok voltak, így a Festetics és a Széchenyi uradalmak. A megye 258
