Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Szili Ferenc: Somogy megye út- és közlekedési viszonyai a kései feudalizmus korában (1782-1848)

szítettek, mivel a drávai töltés építése ezt nem tette lehetővé, de a jelentésből azt is megtudjuk, hogy a szociális feszültségek itt érződtek leginkább, a rossz termés elsősorban e járás lakóit érintette.17 A következő év tavaszán kívánják a munkát pótolni, itt is köveccsel és homokkal szóratják le az utakat. Az útépítéshez szükséges köveket többnyire Zala megyéből szállították a Balaton túlsó oldaláról. E tekintetben azonban nehézségek is mutatkoztak, mivel télen a Balaton jege nem minden esztendőben volt alkalmas a nehéz kövek szállítására. 1818-ban a tervezet szerint az igali járásnak a kanizsai postaúton 2000 öl utat kellett rendbehozni, a kaposi járásra 1000, a marcali járásra pedig 600 öl jutott. A szigeti postautat a szigeti és a babócsai járás lakóinak kellett karbantartani 1600 öl távolságban. Az eddigi gyakorlat szerint az utat balatoni és drávai kövecses homokkal fedték be.18 Mindezek ellenére az utak minősége mégsem volt megfelelő. Török Ferenc megyei földmérő fáradhatatlanul járta a megyét, javaslatokat adott, szervezett és irányított, de a vállalt feladat meghaladta az erejét. A tartósnak vélt utak állaga egyre romlott, így nagyon sok esetben csak „tűzoltó” munkát tudott végezni. 1818-ban a marcali postaútról érkezett olyan panasz, miszerint az rossz és járhatatlan. Török Ferencet a helyszínre küldték azzal az utasítással, hogy a fenti utat az úti comissariussal hozassa rendbe és keressen egy ideiglenes útszakaszt, a javítás időszakára. Török szerint a marcali hegyek között vezető postautat, de általában a Balaton-menti postautakat sem lehet addig rendbe hozni, amíg azokat kövekkel le nem rakatják. A megyegyűlés ezért megbízta a másodalispánt, hogy két hajót csináltasson, egyiket a bogiári, a másikat pedig a herényi kikötőhelyre, ezekre megfelelő képzettségű révészeket fogadjon. A hajókkal, az utak kirakásához szükséges kövek, így folyamatosabban és főleg biztonságosabban szállíthatók, mint a Balaton jegén.10

A megye 1826-ban a Helytartótanácsnak beszámolt az útviszonyokról. E szerint változatlanul két postaút érinti a megyét, az egyik Szigetvártól Kanizsáig, a másik pedig Siófoktól Zákányig, mintegy harminc mérföldnyi terjedelemben. Az elmúlt 15 év alatt a megye 5 mérföldet kővel lerakatott és ez évben még 2400 ölt fognak elkészíteni. Noha a szükséges köveket a szomszédos megyékből kellett hordatni, mégis több mint harminc kőhidat építettek. Az előző évben kezdték el a kaposvári Fő utca kikövezését, amely 475 öl hosszú volt, az építés költsége - a marhás és gyalog napszámosok értékét is figyelembe véve - 10 543 Ft 3/4 xr-ba került.20 Ez utóbbi nemcsak a megyeszékhely érdekeit szolgálta, mivel a megye és a város vezetőiben fokozatosan érlelődött meg a gondolat, hogy a megye centrális részét, amely a kereskedelem tekintetében hátrányos helyzetben volt - a kereskedelmi forgalomba jobban bevonja. 1826. márc. 9-i nagygyűlésen olyan határozatot hoztak, miszerint az iharosberényi postaállomástól Kercseligetig a megye közepén egy új kereskedelmi és postautat nyissanak meg, Felsősegesden, Kaposvárott és Keroseligeten pedig postaállomásokat állítsanak fel, amelyet a pécsi postával könnyen összeköttetésbe lehet hozni.21 A július 2-i nagygyűlésen pedig javasolták, hogy a kereskedelem nagyobb előmozdítása érdekében szükséges Heresznye község közelében a Dráván egy állandó hidat építeni.22

Az országos postaútnak felújításán munkálkodó megyei küldöttség véleménye szerint az új postaút a vármegye közepén menjen keresztül, mivel a megye északi és déli részeinek igényét a meglévő postautak kielégítik; „ezzel szemben a megye közepe olyan mostoha állapotban van, hogy termesztményeit a rossz