Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Szili Ferenc: Somogy megye út- és közlekedési viszonyai a kései feudalizmus korában (1782-1848)
utak miatt kénytelen két annyi idő, és erőveszteséggel a kereskedés tárgyává tenni”.23 Éppen ezért logikusnak látszik - érvelt a küldöttség hogy az új útvonal a megye legnépesebb és legtöbbet termő részén menjen keresztül, minek következtében „a kereskedésnek nagyobb kapu nyílván, a termesztők a produc- tumok szaporítására annál inkább serkentenek .. ,”24 Az út építésénél vegyék figyelembe a természeti akadályokat is, ezért olyan helyeket jelöljenek meg, ahol nincsenek hegyek, folyók, vagy posványos területek. Felvetődött egy észak-déli útvonal építésének lehetősége is, amely Ist- vándit Lakkal kapcsolta volna össze, a javaslatot azonban elvetették, mivel fontosabbnak látszott a Tolna és Baranya megyét érintő útvonal, amely Kanizsa felé az áruforgalmat szükségképpen megsokszorozhatja. A megyei úthálózat bővítése és korszerűsítése tekintetében a XVIII. századi viszonyokhoz képest jelentős előrelépés történt. A helyi igények és a lehetőségek ismeretében a megye vezetői már nemcsak végrehajtották a felsőbb utasításokat és a rendeleteket, hanem kezdeményeztek és javaslatokat is tettek. Noha az utak készítésénél továbbra is figyelembe vették a katonai szempontokat, egyre inkább a kereskedelmi érdekek határozták meg az utak irányát és minőségi állapotát. A külkereskedelem jelentősége a jelentésekben továbbra is hangsúlyozottabban szerepelt, de fokozatosan megfogalmazódott a helyi és a regionális igény is. A közbiztonság A kereskedelem egyik „Achilles” pontjaként a közbiztonság hiányát tekinthetjük, amely a vizsgált korszakban mindvégig kitapintható. A szökött katonák, a börtönökből megszökött rabok, az engedetlen jobbágyok, a csavargók és az útonállók komoly gondot okoztak, mind az országos, mind pedig a megyei hatóságoknak. A posta és a kereskedelmi utak voltak a legkevésbé biztonságosak, mivel a kereskedők a legértékesebb áruikat itt szállították. A közbiztonság hiányát tükröző iratok közül csak néhányat kívánunk bemutatni, úgy véljük, ezekből nemcsak az egyedi eseteket ismertetjük meg, hanem az általános helyzetképet is. 1807-ben Szt. Miklós és Surd határában a csavargók és az útonállók két szentgyörgyi szűrszabót és egy kisbéri zsidó kereskedőt támadtak meg, áruikat elrabolták, egy borkereskedőt pedig főbelőttek.23 A közbiztonság hiánya kiváltképpen a napóleoni háborúk idején érződött. Kaposvárott 1808 és 1809-ben tartották az Angyal Bandi vezérletével fosztogató betyárok monstre perét. A per irataiból kitűnik, hogy a vádlottak néhány év alatt végigrabolták a megyét, garázdálkodtak és a gyilkosságoktól sem riadtak vissza. Vállalkozásaik során Horvátországba is eljutottak Verőce környékéig. Áldozataik többnyire kereskedők, kalmárok, kocsmárosok voltak, a nemesi kúriákat és a megye tisztviselőit azonban megkímélték, mivel féltek a retorziótól, az áldozataikkal szemben azonban rendkívül kegyetlen magatartást tanúsítottak. Főiképpen az elhagyott csárdák, az útmenti magányos házak voltak a célpontjaik, az erdők sűrűjében pedig megtámadták a vásározó kereskedőket és az állatokat őrző pásztorokat. A tizenötrendbeli rablás és gyilkosság jelzi, hogy társadalmilag milyen veszélyt jelentettek. Az ítélettel a vádlottakat kivonták a „forgalomból”, de az utánpótlás rövid időn belül Angyal Bandi ás társai nyomdokába lépett.26 A Helytartótanács i8io-ben Baranya és Somogy vármegye vezetőinek el249
