Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Szili Ferenc: Somogy megye út- és közlekedési viszonyai a kései feudalizmus korában (1782-1848)
SOMOGY MEGYE ÚT- ÉS KÖZLEKEDÉSI VISZONYAI A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1782-1848) SZILI FERENC i. A megye úthálózata a XVIII. század végén A vizsgált korszakban Magyarország a nyugat-európai országokhoz viszonyítva gazdasági és politikai tekintetben is hátrányos helyzetben volt. Kelet- Közép-Európa térségében a fejlődés centrumától távol esve, inkább a peremvidékhez, az elmaradottabb perifériához tartozott. A hátrányos helyzet azonban kétszeresen is érződött, mivel a Habsburg-birodalom keretéin belül is hasonló szerepet kapott. A XVIII. század végétől a fokozottabban érvényesülő munkamegosztás - a centrum és a peremvidék között - azonban nemcsak az alárendeltségi viszonyt fejezte ki, hanem a nivellálódás irányába is hatott.1 A polgári történet- írás kétségkívül az előző jelenségre tette a hangsúlyt, kiemelve elmaradottságunkat és alárendeltségünket, a marxista történetírás azonban az utóbbira is rámutatott, hangsúlyozva, hogy ellentmondásoktól ugyan nem mentesen, de - kiváltképpen a reformkorban - egyre érzékelhetőbben fejlődött az ország gazdasági élete és a társadalom struktúrája a kapitalizálódás irányába. A reformkorban a kapitalizálódás igénye elementáris erővel jelentkezett, ütemét tekintve pedig viszonylag gyorsan zajlott le, még akkor is, ha figyelembe vesszük a kor távlatokat figyelő politikusainak elégedetlenségét, akik a hazai fejlődést, nyugat-európai mércével mérve joggal keveselték, mégis e néhány évtized alatt - igaz, hogy a politikai harcok közepette — jelentős változások történtek. A fentieket figyelembevéve Somogy megye „starthelyzetét” vizsgálva kijelenthetjük, hogy a magyarországi fejlődés centrumától távolesve, attól eltérő, sok tekintetben sajátos utat járt, amelyre a továbbiakban majd részletesebben rámutatunk. Vizsgálódásunkat megkönnyíti, hogy a jelzett témából az elmúlt években - helyi és regionális szepontokat is figyelembe véve - több tanulmány jelent meg, azok eredményeit figyelembe vehetjük, illetőleg azokat kiegészíthetjük.2 A XVIII. század utolsó harmadától a gazdasági viszonyok elmaradottsága egyre sürgetőbbé tette a megyei, illetve az országos utak korszerűsítését. A középkori állapotokat tükröző útviszonyok ugyanis nemcsak a kereskedelem fejlődését gátolták, hanem a gyors információszerzést sem tették lehetővé, ezen túlmenően pedig a birodalom politikai érdekét szolgáló katonai transzportok tömeges és gyors átcsoportosítását is megnehezítették. A szűk partikuláris, többnyire
