Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Vörös Károly: "Jelentés Magyarország kereskedelméről" - Egy belga konzuli jelentés 1843-ból
nőségű gabona ára minimum 12 rubel, a legkiválóbb minőségűé pedig (mely nagyjában azonos a bánságival) 15 rubel volt. Az odesszai maximális ár a nagy kereslet utolsó éveiben 27 rubel volt és a hajó-bér stajonként 20 krajcár és 1 forint 20 krajcár között mozgott. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a 20 krajcáros ár kivételes, vagyis csak a rossz termésű időkben volt érvényes, mikor Oroszországban magában is rendkívüli volt a szükség, és így a hajóknak nem volt más választásuk, mint vagy rakomány nélkül elhagyni a kikötőt, vagy megelégedni egy a gyengénél is rosszabb hajóbérrel. A jó termésű években viszont a hajóbért 40-45 krajcárra lehet számítani. Az E táblázat egy vételi számadás Odesszából, csetvertenkénti minimális, 12 rubeles áron és 40 krajcár hajóbérrel, trieszti kirakodás mellett stajonként 3,08 forintról. Egy másik vételi számadásban a maximum 27 rubeles ár és az 1,20 forintos hajóbér az árat a helyszínen, Triesztben 6,53 forintra viszi fel. Ebből következik, hogy a Fekete-tengeri gabona szállításánál csak a 3,08 forintos minimum alapján lehet egyezkedni, annál inkább, mert minőségét a bánságival összehasonlítva a különbség stajonként legalább 20-30 krajcárt tesz ki. Az F tábla az odesszai gabonakivitel adatait tartalmazza 1826—18 37-ből. Ezekhez hozzá kell tenni a Tagarokból, Marienopolból, Berdinska-ból7 és a Fekete-tenger más kikötőiből exportált évi mintegy 300-500 ezer csetvertet is. Megjegyzendő, hogy az export 1833-1835-ben nagyot csökkent; okát ennek a rossz termésben kell keresni, amikor a belföldi hiány olykor még Itáliából történő behozatalt is követelt. Aki csak ismeri Oroszország helyzetét és belső szervezetét, egyet kell hogy értsen abban, hogy a gabonaárak Odesszában inkább a drágulásra, mintsem a csökkenésre hajlamosak, mert minél többel javultak a parasztok életkörülményei, annál inkább növelték ezek követeléseiket. Mindazt, amit a magyarországi gabonakereskedelmet illetőleg mondottunk, teljességgel alkalmazni lehet mindazokra az egyéb cikkekre is, melyekről már a fentiekben szóltunk. Ha az idézett korlátok általában akadályai az árucikkek forgalmának, még inkább hátrányosak lesznek azoknak a cikkeknek esetén, melyeknek (mint a zabnak, az árpának, vagy a törökbúzának) értéke csekély, és elhelyezése az idegen piacokon rendkívül változó. Ebből mint vitathatatlan igazság következik, hogy azokat egyáltalán nem szükséges Magyarországról beszerezni, hacsak nem a minimális vételár vagy minimális szállítási költségek mellett - ezt a minimumot azonban olyan ritkán lehet elérni, mint egy ter- nót a lottón. Magyarország legfontosabb exportcikkeinek egyike a repce magja, amiből Anglia, Franciaország és Hollandia óriási mennyiségeket fogyaszt és amelynek jelenleg évi 2-300 ezer mérős exportját nagyon kényelmesen fel lehetne vinni egy millióig. Ezekben az országokban a magokból a téli évszakban szoktak olajat préselni, de lehetetlen, hogy ezeknek az áruiknak a berakodáshoz alkalmas időben való megérkezésével számoljunk. Senkinek nincs bátorsága beszállni valamilyen jelentősebb vállalkozásba, és ebből következik, hogy kevés rendelésre került sor. Két másik árucikk is hasonló módon érdemli meg minden figyelmünket: ezek a faggyú és a disznózsír. Magyarországon ezekhez csak ősz végén lehet jutni, amikor a szállítások nagyrésze már teljesen megszűnt. Exportjuknak főiránya most a Fekete-tenger és főleg Braila felé mutat, ahol ezek képezik a kivitel 207
