Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Vörös Károly: "Jelentés Magyarország kereskedelméről" - Egy belga konzuli jelentés 1843-ból

Egy őszről van szó, amikor már lehetett tudni, milyen a termés Észak-Francia- országban és Angliában. Ha ezekben az országokban ebben az időszakban nagy kereslet mutatkozott ahhoz, hogy a kialakult kedvező konjunktúrából hasznot lehessen húzni, mindenetkelő'fct az lett volna szükséges, hogy késedelem nélkül be lehessen rakodni a nyár vége felé Magyarországon vásárolt gabonát. Ám ezzel teljesen ellentétben nagyon gyakran az történt, hogy e gabonák csak 6-8 hónap után érkeztek meg Triesztbe, amikor a kedvező konjunktúra már elmúlt és a várt gabona helyett a vállalkozók nagyon figyelemreméltó veszteségeket szenvedtek. Ez a siralmas eset mindenben bebizonyosodott 1839-ben, amikor a 6 1/2 forintos ár 2 forintos árcsökkenéssel 4 1 /2 forintra süllyedt.

Tegyünk ehhez hozzá egy másik nagyon figyelemreméltó tényt.

Néhány évvel ezelőtt a francia kormány szállítói nagy tétel (talán 100 ezer quintálnyi) ’. dohányt vásároltak Magyarországon. Mivel a francia lobogó alatti importszállítás Franciaországban a beviteli vámok jelentős megtakarításával jár együtt, francia hajókat küldtek Fiúméba, hogy a dohányt még azon az őszön el is szállítsák. A hajók meg is érkeztek, de a dohány nem volt ott, jóllehet azt Magyarországon már előző tavasszal megvásárolták. Mi legyen a teendő? Egyszerű: a hajókat utasították, hogy üresen térjenek vissza Franciaországba, a dohányt pedig végül is nagy költségekkel szárazföldön kellett hajókhoz szállítani, hogy berakodhassák. Az ilyen tapasztalatok annyira lecsökkentették a dohányvásárlást, hogy ilyen már alig fordul elő, hacsak nem olyan árakért, melyek a pesti úton a szárazföldi szállítás legmagasabb árait is képesek elviselni.

Engedjünk meg azonban egy olyan esetet is, mikor a szállítás szabály- szerű volt, sőt egészen Fiúméig gyors is. De íme: ennek a kikötőnek nagyon rossz és nem biztonságos medencéje új, nagyon komoly akadályt jelent. A téli évszakban ui. egyetlen idegen hajó sem kívánja megközelíteni azért, hogy ott szállítmányt vegyen fel: félnie kell ugyanis a kikötő minden irányú szél által ostromlott medencéjétől. Egy dohánnyal megrakott francia hajó el is pusztult itt: az északi szél ui. annyira hánytorgatja a hajókat, hogy a behajózás többnyire lehetetlenné válik. Ennél az oknál fogva a gabonát Fiúméból Triesztbe kicsiny, csak partmenti hajózásra való bárkákra rakják át: ezeket a fiumei csatornában minden évszakban kockázat nélkül meg lehet rakni. De még ez esetben is megvannak a nehézségek. A bóra (északi szél) gyakran akadályozza meg bejutásukat kikötőnkbe és így késlelteti érkezésüket, míg a siroccó (déli szél) megakadályozza kihajózásukat Fiúméból.

Jóllehet majdhogynem érintjük határait, mégis csak azt mondhatjuk, hogy kereskedelmi szempontból Magyarország szinte távolabb fekszik, mint az Indiák. Míg ui. a hajók a Keleti Indiákról rendszerint 5-6 hónap, a Nyugati Indiáktól vagy az Antillákról pedig már 45-75 nap alatt is megérkeznek hozzánk, addig a Magyarország belsejéből származó termékek 9-10 hónapig is úton vannak - az Odesszától Triesztig tartó utazás átlagideje pedig kb. 35 nap. Ez az oka annak, hogy szívesebben bízzák a gabonát erre a helyre, jóllehet partja kevésbé kedvező. Ezért van az, hogy Odesszában az árak mindig magasan tartják magukat.

Az alkormányzóság*’ hivatalos kimutatásai a következő árakat mutatják:

Egy csetvert gabona átlagára 1814-1818-ban 26,52 rubel, 1819-1824-ben 20,32 rubel, 1825-1829-ben 12,05 rubel, 1830-1832-ben 17,35 rubel volt és a legújabb tájékoztatás szerint a napjainkig terjedő években az odesszai közepes mi206