Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Hajdu Lajos: Népiskolai szerződések Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában (1770-1795)
zéseket továbbította a tankerületi főigazgatókhoz, illetve a megyékhez, hogy a legilletékesebbek, a „szerződő felek” megkezdhessék kötelességük teljesítését. Azt azonban, hogy ebben az időszakban sem volt könnyű feladat egy-egy iskolaszerződés megköttetése, már ezek a jelentések is tükrözik: Demeter Ferenc például (a besztercebányai tankerület népiskolai felügyelője) Túrócszentmárton és Szucsány iskolaszerződéseit felterjesztve megjegyzi, hogy Mosócon (Túróc), Garamszöllősön (Bars) és Csejkón (Bars) ,,a szerződés megkötéséhez még további egyeztetésekre van szükség”. Ez pedig nem jelent egyebet (még akkor sem, ha a konkrét körülményekről, arról, hogy a lakosság vagy az uradalom képviselőivel kell-e a további egyeztetéseket elvégezni, semmit nem szól), mint azt, hogy a kormányzat elképzeléseit az emberek már ekkoriban is nehezen tették a magukévá. A Kancellária azonban olykor (ritkán!) meg is tagadta a szerződés jóváhagyását, elsősorban akkor, ha úgy ítélte meg, hogy tartalma a kormányzati rendelkezésekkel vagy koncepciókkal ellentétes: erre a sorsra jutott Balfnak a Sopronnal (mint földesurával) kötött Schulkontrakt-ja is. A szerződés szerint ugyanis a balfi iskolamester egyúttal kántori és jegyzői feladatokat is ellátott volna, „így azonban elhanyagolhatja a gyerekek oktatását”, de ez egyébként is ellenkezik Őfelsége utasításaival, ezért Sopronnak „más megoldást kell keresnie”.® 1785-től kezdve azonban már jelentkeztek a gondok, egyrészt lelassult a szerződéskötések üteme, elsősorban azért, mert II. József a magyarországi tankerületek számát 8-ról 4-re apasztotta, ennek következményeként egy-egy népiskolai felügyelő amúgy sem kicsi működési területe megnövekedett,20 a pécsi inspektor „birodalma” például Bécs elővárosaitól Titel-ig terjedt. A másik ok, amely mind a szerződések megkötésére, mind pedig azok megtartására rányomta a bélyegét: az uralkodó és a rendek egyre fokozódó szembenállása, ez pedig (minthogy II. József rendeletéit a nemesekből álló hivatalnokgárdának kellett végrehajtania) kihatott mind az iskolaszerződések fanyalogva történő megkötésére, mind pedig a gyatra végrehajtásra is. A régóta alkalmazott gyógymód ezúttal eredménytelen maradt, 1786. január 31-én kiadott 5206. sz. intimátumában a Helytartótanács hiába kötötte a tankerületi főigazgatók lelkére azt, hogy szorgosan ügyeljenek a szerződésszerű kötelezettségek betartására és amennyiben úgy látják, hogy a megyék elhanyagolják kötelességüket, tegyenek erről jelentést a kerület főispánjának. A tanügyi igazgatás országos valamint regionális szervei egyébként sem rendelkeztek megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy (a gondokról idejében értesülve) gyorsan intézkedhessenek. Ez a forrásokból is világosan kitűnik. Ugyanez a helytartótanácsi intimátum utasítja például a nagyváradi tankerület főigazgatóját, hogy (Nagy) Szöllős, Püspöki (Bihar) és Makó mezővárosok iskolái számára valamilyen módon biztosíttassa télre a tüzelőt, hogy a tanítást ne kelljen újra szüneteltetni. E rendelkezés kiadására azért került sor, mert a Helytartótanács Tanulmányi Bizottsága a nagyváradi főigazgató 1785. október n-én kelt jelentéséből tudta csak meg, hogy az 1784/85. tanév téli hónapjaiban az említett mezővárosokban azért nem volt tanítás, mert az iskolák nem kapták meg a szerződésben biztosított fát.21 Makó földesura mellesleg ezekben az években a kincstár volt. A politikai feszültségek növekedésével azonban - úgy tűnik - a megyék az eddigiek mellett új módszereket is alkalmaztak, erre enged következtetni egy kancelláriai dekrétum: a legfőbb magyar udvari kormányszék visszaküldte ugya167
