Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Hajdu Lajos: Népiskolai szerződések Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában (1770-1795)

sok ütközése volt beosztottjával, a népiskolák inspektorával), hogy a két tanító szerződésben vállalt eltartásának kötelezettségétől mentsék fel őket. Az indok: a kontraktus megkötésére „fenyegetésekkel és verésekkel” (minis et verberibus) „beszélték rá” őket.M Balassa szerint ugyan ez az állítás nem tűnik igaznak, minthogy azonban a magisztrátus a lakosság szegénységére hivatkozott - indítvá­nyozta, hogy e kérdésben hallgassák meg Nyitra megyét is. Ezzel azonban az ügy nem fejeződött be, mert a Tanulmányi Bizottság pár nappal később királyi leiratot kapott, ebben II. József - „minthogy a pozsonyi tankerület több helysé­ge a népiskolák megszervezése során, az osztályok, és a tanítók számának megha­tározásánál az előző népiskolai felügyelő által túlságosan megterheltetett” - uta­sította az új inspektort, hogy a terhek könnyítése érdekében hajtson végre egy ellenőrző körutat; de más rendelkezés is szerepel a leiratban: „általános sza­bályként elő kell írni és figyelembe kell venni, hogy az adófizetőket a népiskolák regulációja során nem szabad megterhelni erejüket meghaladó kötelezettségek­kel”,15 Az új inspektor azonban valamilyen ok miatt csak két évvel később tu­dott eljutni a Pozsonytól nem messze lévő Sellyére, és vizitációja során termé­szetesen először azt firtatta, hogy a közösség miért állt el az előbbi szerződés­től? Csakugyan igaz, hogy elődje fenyegetésekkel és veréssel vette rá őket a kontraktus elfogadására? ,,Krről senki nem tudott semmit”, a plébános pedig - aki az előző szerződés megkötésénél is jelen volt - kijelentette, hogy ez az ál­lítás szemenszedett hazugság. Amikor Sóber kanonok meg akarta találni a rá­galom leírásának felelősét, az inspektori diárium szerint „a közösség semmikép­pen nem tudván magát menteni, az ilyen esetekben gyakorta alkalmazott mód­szerrel” azóta elhunyt emberben vélte felismerni e vétek elkövetőjét (a halott pedig nem tudia védeni magát!). A magisztrátus mindenesetre két teljes évet nyert.1R E kérdés lezárásaként meg kell még említeni, hogy a lakosságon kívül gyakran a földesurak is nemet mondtak a tanügyi igazgatás kéréseire, mint pél­dául a gyulai Károlyi-uradalom: „a dominium már annyi mindent adott, hogy többet elvárni tőle nem lehet” (dominium tanta jam praestitisse, ut amplius ab eodem desiderari nequeat). Nem mentem utána, hogy mivel tanúsították állás­pontjuk igaz voltát, a bizottság mindenesetre elfogadta az argumentációt. Azt is megállapította azonban, hoay ugyanakkor a közösség (.a lakosság) mén nem tett meg minden tőle elvárhatót a népoktatás elősegítésére, ezért úgv foglalt állást’, hogy intimátumban kell utasítani gr. Haller főigazgatót: küldje ki Gyulára az inspektort a szerződés megkötésére. Ugyancsak intézvényben utasította a Hely­tartótanács Békés megyét is, hogy ehhez adja meg a szükséges asszisztenciát.17 4. Az iskolaszerződések megköttetésére irányuló kampány az 1783 és 1783 közötti időszakban lendült fel. Ekkor a Helytartótanács tucatjával küldte fel jó­váhagyásra az udvarba a hozzá felterjesztett szerződéseket. (Később az ügyintézés egyszerűsítésére törekvő II. Józseftől a Consilium jogot kapott arra, hogy ő ma­ga hagyja jóvá e kontraktusokat és a Kancelláriának csak tájékoztató tabellákat terjesszen fel félévenként.) A Kancellárián az ilyen kontraktusok nem sokat, többnyire csak 2-3 hetet időztek, ennek elteltével pedig visszaküldték az irato­kat - rendszerint semmitmondó megjegyzések kíséretében - a Helytartótanács­hoz: „az említett szerződésekkel kapcsolatban semmi megjegyzés nem szüksé­geltetik . . . Nincs más hátra, mint az, hogy Uraságtok. azok megvalósítása érde­kében a szükséges intézkedéseket megtegyék.”18 A Helytartótanács e megjegy­166

Next

/
Thumbnails
Contents