Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Hajdu Lajos: Népiskolai szerződések Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában (1770-1795)
NÉPISKOLAI SZERZŐDÉSEK MAGYARORSZÁGON A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS IDŐSZAKÁBAN (1770-1795) HAJDÚ LAJOS i. A népoktatás fejlesztésének (majd később általánossá, illetve kötelezővé tételének) három alapvető feltétele volt mindig és van jelenleg is: a tanügyi igazgatásnak álljanak rendelkezésére megfelelő és a szükséges felszereléssel ellátott iskolaépületek, amelyek nemcsak befogadják a tanulókat, hanem azt is lehetővé teszik, hogy azok kulturált-kényelmes körülmények között, megfelelő szemléltető eszközök segítségével gyorsan és megbízhatóan elsajátíthassák a tananyagot. Ez az első feltétel. Természetesen arra is szükség van, hogy az iskolák rendszeres jó karbantartásáról valaki szervezetten gondoskodjék. A másik feltétel: legyen elegendő számú és kellően felkészült, munkáját hivatásnak tekintő pedagógus. A harmadik feltétel: ezeknek és - közvetve - családjuknak fenntartásáról az állam, a vallási közösség vagy a települések lakossága megfelelően gondoskodjék, úgy, hogy ők minden energiájukat munkájuk minél lelkiismeretesebb elvégzésére tudják fordítani. A három feltétel közül talán az első és a harmadik a legfontosabb, hiszen ha a pedagógiai tevékenység jó ellátásának minden anyagi feltétele megvan, vonzóbbá válik az akkoriban még kevés emelkedési lehetőséget nyújtó társadalomban az egyik (sok embert igénylő) értelmiségi pálya is, így a második feltétel kialakulására kedvezőbb lehetőségek nyílnak. Ha viszont nincsenek oskola-házak, mesterlakások és a tanító kénytelen esetenként vagy rendszeresen végigkoldulni a falut, hogy a maga és családja számára legszükségesebb dolgokat, elsősorban mindennapi kenyerét megszerezhesse - a kormányzat valamennyi törekvése a tanítói szükséglet fedezésére eredménytelen marad. A magyarországi átfogó oktatási reform megkezdése előtt általános volt az a gyakorlat, hogy az iskolamestert megfogadták, vagy valamely felekezet helyi vezetői (a plébános, illetve a lelkész kezdeményezésére), vagy - elsősorban mező- és királyi városokban - a helyi igazgatás vezető testületé (többnyire magisztrátusa) alkalmazta. A tanító-fogadás feltételei állandóan változtak, elsősorban attól függőitek, hogy a munkára jelentkező pedagógus kezdő vagy tapasztalt tanító-e, van-e családja, milyen igényeket támaszthatnak vele szemben, milyen „hírneve” van, milyen ajánlólevelekkel rendelkezik - másik oldalon viszont az játszott szerepet a mesterfogadásnál, hogy addig mit adtak a gyermekeket elemi ismeretekre tanító iskolamesternek, milyen új feladat ellátását várták el tőle és természetesen azt is állandóan szem előtt tartották, hogy miképpen alakult a közösség tagjainak anyagi helyzete, meddig ért a takarójuk. E körülmények kiha159
