Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Péterffy Ida: Horváth Ádám és Czindery Pál barátsága

Az idézett pozsonyi híreik nyomán kialakult kép ugyan vázlatos, de elég ahhoz, hogy elképzeljük, milyen színes társasági forgatagba került a somogyi csendes Nagybajomból ide érkezett Horváth Ádám. A már említett szórakozásokon kívül színházi és zeneesték is voltak. A „dühös táncos”, sikeres énekes, kedélyes társalgó Horváthnak aligha volt itt magános estéje. Mennyi élmény sűrűsödött össze pár hét alatt, milyen sok, az ország különböző pontjáról érkezett személlyel találkozott. Látott ceremóniát, ült dúsan terített asztalok mellett. Nyomtatásban megjelent könyvei, számos hírlapi publikációi nyomán sokan ismerték nevét. Dalai kéziratban terjedtek, s közülük többet énekeltek messze vidéken is. Sokszor megcsodált gyorsan rögtönző verselése itt sem maradt el. Mint írja: „a Tractérban, midőn egy öszve fodorgatott hajú embert cstve a vacsoránál láttam, a ki más napra czifra fejet készült tsinálni:

A Három tsimbókért engem öszve szólnak,

S mások a fejekre százat is srófolnak.

20a 9br. Posonyba, mikor híre futott, hogy a Felség négy Kamarás kultsot fog osztani Nemeseknek:

Ad Consil. Nicol. Király, de Szathmár.

[Szathmári Király Miklós tanácsosnak.]

A Király négy kultsot osztogat, fogadja,

Illő az egyiket hogy Királynak adja.18

* * *

Czindery Pál ezalatt otthon, minden hozzászólás jogától megfosztva csak messziről figyelhette az eseményeket. Vajon olvasta-e Horváth verbuváló versét a Magyar Hírmondóban? Ha igen, csodálkozhatott rajta, hogyan lehet eltüntetni az eredeti, az igazi véleményt. . . ravasz diplomáciával: „édes Hatalom”, - „Kegyes Atya” jelzőkkel illetni a zsarnokot! A két somogyi jó barát sohasem lehetett egymástól távolabb, mint 1796 novemberében. Nem annyira földrajzilag, mint inkább magatartás dolgában. Czindery őszinte szava, az országért aggódó lelkes szónoklata jó perceket szerzett ugyan a vármegye gyűlésén, de bajt hozott magára és megyéjére. Horváth Ádám diplomatikus volta, az, hogy „róka eszét” használta [saját kifejezése] az ország akkori helyzetében, nem kelt ugyan iránta csodálatot, de el kell ismerni: ennek köszönhette, hogy „nyakán maradt a feje”. Mi is történt körülötte azokkal, akik egy véleményen voltak vele a császári önkény megítélésében? A szabadkőműves páholyokat, ahová nagy várakozással lépett be, ahol felvilágosodott gondolkodású, humánus érzelmű társakra lelt, Ferenc császár betiltotta. Legnagyobb pártfogójának, Széchényi Ferencnek titkára, a nagy tudású kitűnő Hajnóczy József (közeli ismerőse!) vérpadon végezte jobbra hivatott életét. Megyéje főispánjának fia is ott veszett a budai Vérmezőn. Rajongva szeretett barátját, Kazinczy Ferencet is halálra ítélték, s most, 1796 őszén „királyi kegyelemből” börtönben ült. - Mindmegannyi intő jel, hogy vigyázva kell bánnia teljhatalmú zsarnokokkal.

A pozsonyi országgyűlés befejeztével Somogyba visszatérő Horváth ÁdámD?