Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Péterffy Ida: Horváth Ádám és Czindery Pál barátsága

nak volt mit mesélni gazdag, sokoldalú élményeiről. Kérdés: elment-e Nagyatádra? Szórakoztatta-e még barátját? A tüdőbajban szenvedő Czindery Pál nem sokáig vitte megaláztatásának keserűségét. Egy és negyed év múlva elköltözött az élők sorából.

* * *

Horváth Ádám tiszteletreméltó tulajdonsága: melegszívű, rendkívüli barátkozó természete. Érzelmeit hűségesen őrizte. Nemcsak „sírig hű” barát volt, hanem azon túl is. Amikor Ányos Pál 1784 nyarán gyógyulást remélve Veszprémbe érkezett, betegágyához siet, szóval tartja, verssel-dallal vigasztalja. 1784. szeptember 5-én bekövetkezett halála után pedig IGAZ BARÁT címmel 650 soros (!) versben emlékezik róla. (HOLMI I. 11-13. o.) Mint bevezetőben írja, a harmadik „Beszélgetés”„megholt kedves emberét kesergi és hálta utánn álmában beszélgetvén vele el bútsuzik tőle.”

Amikor a „Hecticában” (tüdőbajban) szenvedő Czindery Pál fiatalon, 30 éves korában meghalt, hasonlóképpen járt el. „A Pál Lelke és Jó Barátja” cím alatt párbeszédbe kezdett elhunyt barátjával. Hogy valóban Czinderyről, s nem más Pálról van szó, azt bizonyítja a cím elé írott keltezés - „na Apr. 1798” - és a nagyatádi római katolikus halotti anyakönyvi adat egyezése: „Illyés, 1798. IV. ii. S. D. Paulus Czindery, Subs Comes uxor 30 [éves], a halál oka: in Hectic a.”®

Dr. Écsy Ö. István szerint: „Kétségtelenül töredék A Pál Lelke és Jó Barátja című prózában írt kis színdarab. Ezután négy ívoldal maradt üresen - tehát mindössze egyharmada készült el (2 lap). Nyilván ez lesz az a darab, amire hivatkozik a praefatioban. „11. ápr. 1798” kezdte írni, s a már elköltözött lélek bizonyos filozófiai vitát kezd benne a barátjával. Ebből, hogy mi lett volna a kis egyfelvonásos tartalma, következtetni bajos lenne. Valószínű, hogy a költő, aki sokat foglalkozott a síron túli élettel, a Túlvilágról vallott nézeteinek akart benne kifejezést adni s mellesleg valamely panegyricus célzata is lett volna.”20

A L[élek] és B[arátja] közti párbeszéd a Csurgón őrzött HOLMI IV. kéziratos kötet 71-72. oldalán található. (A 73. oldal tetején csak 3 sor van.) A B[arát] szövege végén kettőspont van, a következő sorban pedig csak a „lélek” mondandóját megelőző L betű. Utána azonban nem folytatódik a párbeszéd. A befejezetlenség ténye kétségtelenül fennáll. „Kis színdarabot”, „kis egyfelvonásos” -t szándékozott-e írni a poéta? Ez nem bizonyos, mert kedvelt kifejezési formája volt a párbeszéd, amit gyakran, a legkülönbözőbb műfajokban (lírai versben, dalszövegben is) szívesen alkalmazott. - Écsy szerint: „Nyilván ez lesz az a darab, amire hivatkozik a praefatioban (élőbeszédben).” - A jelzett helyen (HOLMI IV. 18. o.) Horváth ezt írja: „meg sértene jó igyekezetemben a’ ki a’ XXI. szám alatt ide íratott Magyar Komédiát egy körmön font vagy szomorú, vagy víg játéknak próba kövéhez mérné: holott annak a’ Játék törvényeinek meg tartása mellett is, nem annyira egy gyönyörködtető Drama, mint egy tisztelet adó illuminatio volt tárgya ...” - A megnevezett XXI. szám alatt egy „Keszthely 11. - December. i79i”-én cím nélkül írott Judit napi (dec. 10.) köszöntőt találunk, amelyben „Még Fébusz is tiszteli a Juditkákat”. A Pál Lelke és Jó Barátja jóval későbbi darab a kéziratban. A Keszthelyen írott vidám, háromnapos ünnep megörökítése mindenesetre alkalmasabb lett volna egy „Magyar Komédia” írására, mint a jó barát haláig napján kezdett sorok. A ?,bizonyos filozófiai vitg”

DJ