Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Péterffy Ida: Horváth Ádám és Czindery Pál barátsága

A Pozsonyi Királyi Akadémiábann magyar nyelvet és nemzeti literaturát tanító Professzor Gubernáth Antal Ur, ajánlott egy nyomtatott Munkátskát az Országgyűlésnek, Buzdító Versezet tzim alatt, a melybenn ily arany regula vagyon intézve a Köz-néphez:

Az Ür Istent hiddjed,

A Királyt esmerjed,

Frantz szavának helyt ne adgy.

A Törvényt s Főbbséget,

Melyly igazgat téged,

Tartsd meg, tiszteld, s bátor vagy.

„Gubernáth Ur” „arany regulája” kérlelhetetlenül megszabta a „Köznép” feltétlen alázatának módját. „Frantz szavának helyt ne adgy!” Óvva intés a francia köztársasági eszméktől’” A lap közölt ennél sokkal uszítóbb hangú verset is a „frantzok”, s főleg a forradalom ellen.

A Magyar Hírmondó (nov. 18. száma) beszámol a pozsonyi társasági eseményekről is: „Nov. 13-dikánn 398 Személyek tsókolták meg, F. Királynénk kezét, mely alkalmatossággal egy kis beszédet mondott a Fels. Királyné igen érzékeny elevenséggel. Ezenn a naponn Maskarás Bál tartatott az úgy nevezett Redut-Szálában, melybenn a Státusok gyűlései tartatnak. Magyar ruhás, kardos, Kaputos, Frakkos, Bundás, Köpönyeges és más mindenféle öltözetű Ember elég volt. - Az elsőbb rendű Asszonyságok, mint mindenkor most itten: úgy a Bál- bann is Magyar főkötősenn jelentek meg...” „A tántznak, mind Magyarnak, mind Németnek, mind Menuetnek volt divatja. Negyedfél ezeret alig ha meg nem haladt a Mulatók száma.” A fő-fő méltóságok egymással versengtek. „Prímás Ö Eminentiája és Gróf Pálffy Cancellárius, mindenik kétszer ád hetenként estvéli társaságot és vatsorát, Hg. Esterházy pedig háromszor. Ebédet ezen három főbb Méltóságokon kívül mások is, és majd mindennap adnak, s 30, 40 s több vendégeket is öszsze-hivogattatnak.”

Józan ésszel nézve a fényes mulatságok, népes ebédek, vacsorák hatalmas összegre rúgó kiadásait, felmerül a kérdés: nem lett volna célszerűbb azt a hadi kiadásokra adni? Ennyivel is könnyebb lett volna a vármegyék súlyos terhe. De kellett a szemfényvesztés! Magyar ruha és főkötő a felségeken, bálok, fényes főúri ebédek, vacsorák pompája . . . mindmegannyi hangulatkeltés. Az eredmény nem maradt el. Mint azt a Magyar Flírmondóból tudjuk: „Nov. 22-én: 9 órakor dél előtt össze gyűltek a Státusok, a Teátrom végébe építtetett szép Tántz-palo- tába (Redut-Szálába), s ottan fel-olvaisódtak a Kerületi [vármegyei] Ülésekben meg-határozott pontok, úgymint: 1. hogy 50000 Katonát állít az Ország. 2-szor. Két millió és négyszázezer pozsonyi mérő gabonát ád egy esztendő lefolyta alatt. . . mely somma élet, 340 ezer emberből álló Ármádiának tartására való. 3. Ád, nyoltzvanezer lónak tartására, három millió és hétszáz hatvan ezer pozsonyi mérő zabot, vagy árpát... 4. Ád tíz ezer lovat, mindenikét 72 forintjával; és 5. húsz ezer ökröt... 6. Azon esetre, ha talán a szükség úgy hozná magával, meg- leszsz a Generális és Personális Insurrectio is ... ”

* * f