Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Péterffy Ida: Horváth Ádám és Czindery Pál barátsága
Vitam et Sangvinem! puszta hang magába, Illik ugyan, való, egy hív nép szájába, De kész, és tehetős erő kell hozzája, Mert kard pengés nélkül nints harmóniája. Kérd meg, a Felségnek mire van szüksége? Vagy ha határtalan szívednek készsége, Rajta - Lóra Legény! - indúlj hamar győzni, És még a kérést is siess meg-előzni. Tudod: a tábornak hogy három a híjjá, Az erőt erős kar, pénz és kenyér víjja Pedig mind a három, úgy vélem, magábúl Ki-telik a Magyar Nemes Katonából. Horváth Ádám Horváth Ádám november 3-án még Zalalövőn volt. Mikor ért fel Pozsonyba? Találkozott-e Czinderyvel, aki 6-án érkezett, de azonnal vissza is fordult? Erről nincs adat. Somogy vármegye követi utasítása - „ne adjunk, amíg a felség nem orvosolja az ország sérelmeit!” - hiú ábrándnak bizonyult. Horváth Adám, mint verse mutatja, reálisan ítélte meg a politikai helyzetet. Ferenc császár háborúra készül, szüksége van az ország segítségére. Kitérni nem lehet, s ha már úgyis adni kell, adjon a nemzet önként. Ezt sugallja a vers. A híres „Vitam et sangvinem!” (Életünket és vérünket!) felkiáltás nemcsak Mária Terézia háborús segélykérése nyomán hangzott el Pozsonyban 1741-ben, hanem a „Magyar köntösben megjelent” Ferenc császár latin nyelvű „szép dictiója” után is az 1796. évi pozsonyi országgyűlésen. Erről részletesen beszámol a Magyar Hírmondó nov. 18-i száma: „A 12-dik November Mixta Sessiobann, Felséges Urunk szép Dictiója utánn hallattattak az Elylyen; Vivát; Vitam et Sangvinem; s Moriamur pro Rege nostro [Meghalunk a királyunkért!] kiáltások. Minekutánna fel-olvasta Prímás Ö Eminentziája a Királyi kívánságot, melynek tárgya egyedül a hadi se^ gítség volt; ...” Jogos a feltevés, hogy Horváth Ádámot ez a forrón éljenző hangulat ihlette idézett versének megírására. A francia hadsereg már az „örökös birodalom” fenyegető közelébe került. Ilyen körülmények között szükség volt a verbuválásra. A Magyar Hírmondó november 18-án közli: „írt Weber Or, egy tréfás Énekes-Játékot a mostani környülállásokhoz képest, ily titulus alatt: Der Edle Eifer [A nemes buzgóság]. Igen tetszett az nékün.k ezen Énekes-Játékban, hogy a Magyar Verbuválok szájába, következendő magyar Dal vagyon adva, mely a Gróf Gvadányi mulatságos pennájából folyt, t. i. Ez az élet gyöngy élet! Ki meg ölel feléled, Ide tekints nem oda, Itt a Lovas-Katona, Ferentz Király Angyala. Itt az igaz vigasság! Hol van ilyen boldogság? Jertek, jertek Fiaink, Aljatok bízvást közink, És tántzoljatok mint Mink. * * * *0
