Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Péterffy Ida: Horváth Ádám és Czindery Pál barátsága
tán ez a lelki megrázkódtatás - lelkes nekibuzdulása, majd teljes kudarcba fúlás - sokat rontott. A tanulság: nincs, nem lehet más akarat, mint a Felségé, akinek kezében összpontosult a hatalom, a törvény, s ha kell, az erőszak, arra figyelmeztetett, hogy politikai továbblépésre nincs lehetőség. Ezt mutatta az előző évi, 1795-ös véres megtorlás is a hazai jakobinusok ellen. A megyét ez is közelről érintette, mert a főispán, Sigray Károly fiát, Sigray Jakabot is kivégezték Budán a Martinovics-féle mozgalommal való kapcsolatáért. Horváth Ádám nem volt országgyűlési követ sem most, sem korábban, amint azt tévesen írták róla az 1790/91. évi országgyűléssel kapcsolatban. Akkor mint Somogy vármegye koronaőrző lovasbandériumának alhadnagya mehetett be az országgyűlésre, s azután is résztvett azokon, mint megfigyelő. Most is Pozsonyba sietett. 1796. november 3-án Zalalövőn keltezett levelében írja: „...mind Bajomból, mind Füredről lóhalálában kellett indulnom; el is felejtettem, de illy messze kerülőre alkalmatlan is lett volna, hogy ágybélit hozzak magammal. Szállásom már vagyon Pozsonyban de nem tudom mire fekszem; kedvesen venném, ha egy ágyba valót Pokróczba varrva hoznának s adnának addig míg Pozsonyban kell múlatnom . . . - Az ágynemű kérése közvetlen baráti kapcsolatra utal. Horváth ez időben (1795-1802) a prókátori tanácsadó szerepét vállalta az Őrség ügyében a Batthyányakkal szemben, akik az ősi szabadságjogokat élvező parasztságot jogtalanná akarták tenni. A jórészt református magyar falvak népének prédikátoraival és más képviselőivel tárgyalt, levelezett ez ügyben: óvatosságra intve őket. Közreműködése ugyan végül is nem járt sikerrel, de az Őrségben ma is hálával gondolnak önzetlen fáradozására. Bajánsenyén, a református templomban márványtáblán örökítették meg nevét s bronzérmet verettek emlékére. A Magyar Hírmondó rendszeresen tájékoztatta olvasóit az országgyűlés eseményeiről, a Pozsonyba sereglett előkelők társasági életéről, és verseket, dalokat közölt; lelkesítő verbunkosokat a közelgő háborúra való készülődés jegyében. Ezekből idézünk párat. 1796. nov. 4-én név nélkül jelent meg a következő írás: „Egy Magyar új Katona, így buzdít más Magyar Ifjjakat, hogy legyenek ők is Katonákká a Frantziák. ellen: Tsapj fel Pajtás! gyér a Táborba, Utánnunk a ki jó Magyar! Ellenségünk hadd hűljön porba, S törjön meg a kevély agyar. (Stb..: 569-572. o.) 1796. nov. 15-én a 663. oldalon Horváth Ádám aláírásával jelent meg egy buzdító vers. Ebben cím helyett keltezés és egy jeligéül választott latin mondás áll: Posony 15-dik November 1796. „Bis dat, qui cito dat, nil dat, qui numera tardat.”11 Hol van, Nemes Magyar! az a Bizodalom? A mellyet vár tőled az édes Hatalom. S nem mered kérdezni egy kegyes Atyától, Mitsoda segédet vár édes Fijátő! ?
