Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Takáts Lajos: Sertésmakkoltatás a Dél-Dunántúlon a XVIII. században
Más, nagy kiterjedésű makkos erdőn több falu is osztozkodott, mint azon a makkos erdőn „kit köz szerivel Nagy Erdőnek neveztek” - s amelyet 1734-ban a Zala megyei Pókafalván írtak össze - „az melly Erdőben - értesülhetünk terjedelméről - belé szolgálnak Ollári, Lőrintefai, Kiss-Pállfai, Polkafai, Szöpötki, Petendi, Kaloczai, Puszták és Helységek határi. . S ezen erdőkben, „ha a maíkk általában megh fogh, az Uraságh Ollári Majorság s. v. Sörtvéssein kívül, telelhet Két ezer, id est 2000 s. v. Sörtvés marha .. ,”8 Más esetben pedig, mint az 1785-ben Széplakon tartott kihallgatáson is, a már kiirtott, elpusztított erdő értékét határozták meg azzal, hogy hány disznót lehetett volna a makkján meghizlalni. Horváth Mihály 45 éves tanú szerint, a „Baltavári és Endrédi Pusztákon lévő elpusztétott erdőknek a makkján is meg lehetett volna két száz, 200 Disznókat hizlalni. . .”9 Ügy látszik, a korabeliek számára ez a meghatározás volt a leginkább érzékelhető. A makkfák különösen nagy megbecsülésére mutat az is, hogy irtáskor, ha lehetett, út mellett vagy mesgyén, szegélyfának szívesen meghagytak makktermő fákat, melyek magukban, a szántóföldeken is hoztak makkot, melyet aztán bizonyos rend szerint elosztottak. Ezek termését természetesen nem helyben etették fel az állatokkal, hanem leverték és elosztották. De ugyanígy szedni kellett a rétekben maradt makktermő fák termését is. 1802-ben Bolhón is szigorú rendelkezés tiltotta: „az Uraság rétjében a’ Sertvésseket belé ne eresszék, minthogy az abban lévő makk az Uraság Sertvésseitől is tilos fog lenni . . ,”10 A disznók ugyanis túrásaikkal tönkretették volna a rétet. Makk - keresés Amint azt már az eddigiekben is tapasztalhattuk, a makktermés nem volt egyenletes. Ha jól kötött, sok makk lett, ha nem, akkor nem lett termés. Ilyen esetben szaladhattak a szomszédokba, hogy felkutassák a bő makktermő helyeket, ahol disznaikat jól tarthatják és meghizlalhatják. Ha pedig sok lett a makk, akkor a feleslegre, azaz a sajátjukon felül is eltartható mennyiségre kellett disznókat találni. így aztán a makkos erdőkben többnyire nagy forgalom, keresés volt tapasztalható. De a makkról való gondoskodást a legtöbb uradalom is szoros kötelességévé tette alkalmazottainak és nem egy instrukcióban megkapták, hogy a makik biztosítása mellett, a bő makktermésre időben fogadjanak sertéseket. Az 1740- ben, a csurgói tiszttartónak kiadott instrukció egyik pontja pl. kimondja: „Amidőn Isten eö Sz. fölsége makott ád, a Tisztartó minek előtte pénzen fogadgyon marhákat makkra, előbb jól megh vizsgálla, mint ez uraság mint az jobbágyság Marhájának számát, és Makknak mivoltát, hogy Makkra fogadandó marhák miatt az Uraság Marhái makk nélkül ne maradgyanak, vagy pedigh pénzen fogadott marháknak az mennyi időre praestáltatott az makk, hogy az Uraságh maga szavának embere lehessen . . ,”1L De lényegében ez a figyelmeztetés olvasható az 1741-es keméndi instruktioban,12 és az 1749-es, ugyancsak a csurgói tiszttartónak adott instrukcióban is.13 Az értesítésnél talán nagyobb gondot jelentett a makk megszerzése, illetve időben való lefoglalása, ha valahol nem termett e fontos takarmány. Némely esetben, ha valamely vidékről híre jött a jó makktermésnek, messze vidék127
