Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Takáts Lajos: Sertésmakkoltatás a Dél-Dunántúlon a XVIII. században
termő fa, „fűellő helyet szakas2tottak egy-egy darabot” a falubelieknek, pl. ökor- legeltetésre.2 A tilosok kijelölése, őrzése, beosztása természetesen a szokásosnál több feladatot rótt az erdőfelügyeletre, és így nem csodálható, hogy fontos makktermő erdőkben, hol a disznótartás fő jövedelmi forrást jelentett, viszonylag korán megerősítették az erdei felügyeletet. Így történt ez a Farkas erdőben is, ahol a kamarai praefectus 1671. szeptember 10-i pozsonyi rendelkezése szerint, a „szokott erdő őrökön kívül ikervári Vajdának Németh Jánosnak melléje rendölt Hajdúival edgyütt tellyes hatalmat és szabadságot” adtak „hogy - hangzik az indoklás - ne ts^k a Tolvajokat, kiket kaphatnak, megh foghassák és Sárvárra bé vihessék, hanem valakinek apró marháját, kiknek Praefectus követ apát ur Uram keze írása és pötsétje alatt czédulája nem volna, ott talállyák, azt mindenestül contrabandálják, sőt, ha valakinek több marhája járna is a makkra, hogy sem annak száma czédulájáiban írva vagyon, az is mind contrabandum légyen . . .”3 Ezen kívül az egyes földesurak is megerősítették erdeik őrzését. Mint 1716- ban a rumi 75 éves Vargha György elmondta, gróf Kéry János „az elmúlt esztendőben, Peresztegi Jobbágyaiból tett Erdő őrzőket”, bár mint hozzáfűzte, „ezek nem voltak igaz erdő őrök, hanem csak hajtők . ..”, azaz alkalmi felügyelők. Szám szerint elég sokan voltak: tizenketten.4 Jóval többre mentek ezeknél az olyan erdőőrzőkkel, akiket uradalmi szolgálatba vettek, és rájuk is kiterjesztették az uradalmak közismerten szigorú fegyelmét. A baltavári erdőpásztoroknak már szegődő levele is eléggé árulkodik ezeknek az „erdő pásztoroknak” teendőiről és szigorú fegyelméről. Az 1787-ből ránk maradt szegődő levél, mely a kötelességeket, béreket pontosan rögzítette, magatartásukra a következőket írta elő: „Fizetéséért tartozik ő is az M. Uraságh- nak (:mindennémű kitelhető móddal:) Mezzőire, az vetéseire, Róttyeire, Erdeire, egy szóval minden nemő javaira Szorgalmatos vigyázással lenni, azokban történhető és történő károkat eltávoztatni, ezen Károknak okozóit az bé vett Szokás szerint behajtani, avagy megh zálogolni, akár ki légyen az, a mellyre nézvést, nem tekintvén ajándékot, félelmet, barátságot, avagy Atyafiságát, mind egyaránt az ollatényokkal bánnyi köteles lészen.”5 A makkos erdő ugyanis különleges nagy értéket képviselt régtől fogva. Már Werbőczy is a legértékesebb erdők közé sorolta és konkrétan az értékét is aszerint határozta meg, hogy hány sertést képes eltartani. Ez az értékmeghatározási mód azóta is megmaradt, és pl. a XVIII. sz. folyamán egészen általánosnak mondható. A különböző összeírásokban egymás után fordult elő, hogy az erdő értékét a disznók számában adták meg. így a Somogy megyei Toponár 1720-as összeírásához fűzött jegyzetben is az olvasható, hogy „vagyon ehez az Faluhoz alkalmas nagy erdő, ahol is midőn bőven makk terem, ezer s. v. sertés kitelelhet . . .”(i A Zala megyei Mihályiban az 1738-as conscriptiohoz a következő felvilágosító jegyzeteket fűzték az összeírok: „vagyon ezen határban edgy darab Makkos Erdő is, mellyen ha makknak termése vagyon, 2000 s. v. Sörtvés telelhet.” De érdekes az is, amit még a felhasználásáról megtudhatunk: „az ki szokott Makk Bérben adatni - olvashatjuk tovább - s a Városi Barátokkal föl osztatni: 3. rész azoknak s a negyedik rész az Urasághnak - mármint Festetics Kristóf uraságnak - járván belüle.”7 126
