Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)

PÁSZTORÉLET

A DRÁVA ÉS BALATON KÖZÖTT

— A somogyi kanászok —

TAKÁTS GYULA

Ha a magyar pásztorokról és pásztoréletről esik szó, szinte kivétel nélkül mindenki előtt az Alföld világa és az alföldi pásztorok alakja jelenik meg. Elsősorban és nemcsak a romantikától, de a néprajzi szakirodalomtól is indítva a csikós és vele a Hortobágy, Kis- és Nagykunság pásztorvilága gulyásaival és juhászaival. Aránylag kevés szó és írás esik - a híres somogyi pásztorfaragókat és faragásokat kivéve - a dunántúliakról, különösen pedig a kanászokról. Pedig a Bakony és a Somogyság pásztortársadalmában - ha utolsónak is sorolták -, a kanászok voltak a legtöbben és róluk esett a legtöbb szó, például a be- tyárhistóriákban is. ök a pásztori életformájukkal, a makkokatással a Dráva és a Balaton közötti somogyi erdőrengetegeknek az év nagy részében szinte lakói voltak. A legkeményebb életű „pásztornemzetség” volt a kanász. Életvitele sokban különbözött a többi pásztorétól. Ez a pásztornemzetség, ahogy ők mondták „a földtúró parasztságtól és a gürcölő pógároktól” elkülönítette magát. Legfeljebb a zsellérekből, árendásokból nősült, de szójárásuk szerint az „igazi pásztor a pásztorból lett”, és így „minden pásztor a másik pásztornak sógora, komája”. Ez a külön „társadalom” jelentős lélekszámú volt. Például Somogy megyében 1873-ban csak a kaposvári járásban az összeírások szerint 703 pásztor legeltetett. Ez annyit jelent, hogy hozzávetőleg ebben az egy megyében is megközelítően 7-8000 pásztor élt. És ahogy vallották „az életünk boldog és szabad volt”. Ennek az élet- és gazdálkodási formának adatait és színeit, stílusát igyekeztem rögzíteni. Sokszor vallomások rögzítésével, annál is inkább, mert ezek az adatközlések, szájhagyományok a legőszintébb források. Minden adatomat, leírásomat 1952 és 1958 között a helyszínen vettem fel. Így a családi emlékezésekkel 1830-tól napjainkig, a somogyi „kanászmunka farkáig” sikerült másfélszáz évről, a Dráva és Balaton közti erdei-berki kanászok világából adatokat gyűjtenem.

Kanászélet, viselet, legelő, legeltetés, tanya, bu)tárok, főzés

Adatközlő: Kovács János 79 éves, Somogyjád. Gyűjtés ideje: 1932. április 2-3. Néprajzi gyűjtőnapló, kéziratszám: 23/1932.

Én 12-15 éves koromban, mint szegény gyerek kisegítő bujtárja voltam Körű János kanásznak, aki 1900 táján halt meg 65-70 éves korában. Mikor ki359