Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)

segítő bujtár voltam 1885 táján Körű ruházata ilyen volt: lábán magacsinálta bocskor, melyet régi csizmaszárból csinált. Általános szokás volt, hogy az akkor divatos puhaszárú csizmákból, mikor már fejük elkopott, a csizmaszárból bocs- kort csináltak. A bocskor szíja marhabőrből volt, amelyet maga hasított. Az ilyen szíjnak való marhabőrt abban az időben a kaposvári tímároktól vettük. A kaposvári bocskorosok is hordtak a vásárra bocskorokat és külön szíjakat is. Körű János a bocskorlukat bicska hegyivel szúrta ki és neki való alkalmas őzaganccsal tágította a lukat. Körű nemcsak magának, de másnak is csinált bocskort. Húsz krajcárért fűztünk meg egy bocskort, ha minden anyagot a pógár adott. Magam a bocskort a lábikráig fölfűzve viseltem. Hétköznap vászonból való zsíros, suhogós, tíz-tizenkét szeles gatyát hordott. Innepen pedig nyolc-tíz szeles, szedett (redes) gatyát hordott. A bocskorban kapcaruha volt a lábfejen. Az üng vászonból való hossziujjú volt. Elöl két-három helyen fűzővel, melyet összekötött a mellén. Üngre rávette a pruszlit. Ez fekete volt, és három soros gömbölyű acélgombok voltak rajta. A pruszliikra rávette a levest. A leves fekete vagy szürke kabát volt. A dómánt is viselték, amely béléses, fekete volt. Télen szűrt használt, amely szürke színű volt, galléros, piros posztóval kivarrva. Általában itt ujjatlan szűrt használtak. Fején posztókalap volt. Nagyszélű, gömbölyű tetejű.

Egyéb felszerelése: Tarisznya, széles tenyérnyi szíjjal, hosszi nyelű balta, rövid nyelű szíjjostor vagy karikás és hüvelykujj vastag görbevégű kanász- bot, mellyel dobni szokta a disznót. Furugla mindig volt nála a tarisznyában.

Hajviselet: A haja hátul úgy volt elvágva egyenesen, mint a zsúp a házon. Vastag volt a kalap alatt. Láttam olyant is, amelyiknek a haja, mint a lányé, fonyva volt és a homlokán gombra kötötte. Az így gombra kötött haj a kalap alól kint volt. A halántékán pedig jobbról is, balról is kis hajfonás lógott ki, mint a lányoknak. A nyakon a haj beretválva volt. Bajusza mindig ki volt pödörve, villásan felfelé. Horváth József szentbalázsi lakos szerint Kontra nevű kanász, aki a Kegyestanítórend pásztora volt 1935-ben és a dábói kondával járt makkra (urasági konda) olyan bajuszt hordott, melynek egy-egy szára legalább 70 centiméteres volt. Szeles időben hátul a tarkóján kötötte össze a bajuszát.

Körű János Felsőbü körül még makkoltatott 1850-1870 táján Somogybán. Pógárok disznaját makkoltatta, mert akkor még, ahogy Körű mesélte, a disznót főleg makkon hizlalták. Mikor a makk lepotyogott a közbirtokos erdőn, akkor Körű a fókát a makkra hajtotta. Addig a fóka este mindig hazament a disznó- legelőről. Ezek voltak a nyári legelők. Ezek a vízhez közel, berkes helyen voltak.

A makkos erdőn volt a tanya, ahová éjjelre a disznót behajtották. A tanya be volt kerítve. Hasogatott tölgyfa cölömpök voltak leállítva és ezekre voltak a hasított tölgyfák szögezve faszöggel. (I. lap.) A cölömp belül volt, a deszka kívül. Méter magasan volt a tanya elkerítve, hogy a disznó ki ne ugorhasson. Az ilyen erdei tanya karikós (teljesen kerek) volt egy kapuval. A kapu fakerekes volt, mint a régi pajtaszürük kapui. Egy ilyen tanya 500-800 disznóra való volt. A kerítésen belül álltak a tölgyfák, hogy a disznók reszelődhessenek. A kanászgunyhó a kerítés mellett állt a kapu közelében. A gunyhó eleje a tanyakapura nézett. A gunyhó gömbölyű fából készült, úgy hogy az egy darabból való hosszú tetőgerendára faszeggel „szalufák” voltak erősítve és ezekre faszöggel erősített lécezés került. Erre a szerkezetre szórna került és ezt vastagon beterítették földdel. A gunyhó elején faragott tölgyfadeszkából ajtó volt. Az ajtó két oldalán a levert karókba sározott szómát fontak és amikor száradt, besározták. A

340