Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
vas volt. „Ennyinek megfelelhetni a somogyi erőt is képesnek hiszem” - írta Szemerének.35 Közben arra is volt gondja, hogy a zalai akció következtében szabadon maradt a megye délkeleti része, s „nehogy ez idő alatt a pécsiek szabadabban lélekzve, valahogy hozzánk beüssenek.” - Ezért Kohlmannt arra kérte, hogy a császáriakat tartsa „scartba”. A „...kanizsai expeditio után összefogott erővel bizonyosan megdönthetjük” a pécsi császáriakat, írta Noszlopy Gáspár nevében Antal bátyja, mint kormánybiztosi helyettes.36 Noszlopy Gáspár figyelmét Berzsenyi Farkas alispán is arra hívta fel, ha a zalai támadással sikert nem érnek el, akkor a „... Pétsiek is betörnek s nagy bajba keverednénk,”37 Csertán július 14-i Noszlopyhoz küldött tudósításában az ellenség betöréséről konkrétabb adatokat közölt. Ennek meggátlására minden lehető módot elkövettettek Zalába. - „Amennyire fegyvert kapni tudtam, honvédeket szereltem fel mintegy 70- et, azonfelül uradalmi vadászokat és nemzetőröket kirendeltem mind ez ámbár szétveretett a letenyei megtámadáskor hol többen hullottak el mind a miénkből, mint az ellenségből, de a túlnyomó erőnek ellent nem állhattunk.” A maradék és összeszedett zalai erővel Csertán Kanizsára sietett, ahol népfelkelést' hirdetett. Bár a szomszédos helységekből számosán beérkeztek, de a „...kanizsaiak a felkelésre hajlandóságot nem mutattak, sőt kijelentették, hogy míg az ellenség erejét nem tudják és rendes katonaság nem érkezik, addig a felkelést célravezetőnek nem tartják.” Szeretnék a megszállók , erejét megismerni, , hogy bírnak-e velük? A kényelmes kanizsai polgárok a népfekelést ezzel befejezték! „Ha már egyszer Kanizsán nem sikerült népfelkelést eszközölrtöm, máshol nehezen fog sikerülni és így Zala ismét védetlen állásban maradand” — kesergett Csertán. Más lehetőségük a zalaiaknak most már nem volt, mentették a még menthetőt. Csertán, Radakovics Miklós honvédfőhadnagyot, akit Gaál Miklós tábornok 157 honvéddel küldött Balatonfüredről - köztük 21 tüzér és 10 huszár, valamint 2 ágyú - most sürgősen Noszlopyhoz, Marcaliba küldte. A két felszerelt Keszthelyen lévő ágyúját is át akarta adni. Az átadott honvédek nagy része felszereletlen volt. Csertán Csontos századost 70 honvéddel és 150 vadásszal Zalakomáromban hagyta azzal, ha az ellenséget Kanizsa körül megtámadnák, akkor ott népfelkelést készít elő. Igyekezett a betört ellenség erejét megtudni, mivel attól tartott Csertán, ha a császáriak Somogyba is betörnek a „nép kedélye ott is lesz törve.” Közli Noszlopyval, hogy ezután Keszthelyen lesz megtalálható, azaz elhagyta Kanizsát.38 Július 14-én Noszlopy Antal kormánybiztos helyettes Kaposvárról írt levélben közölte Csertánnal, hogy testvére Iharosberénybe indult, nem tudván a zalai népfelkelés szétoszlatásáról. Noszlopy onnan Kanizsa megsegítésére készült. Sietve kérte ezért Csertánt az újabb népfelkelés meghirdetésére, a Noszlopy Gáspárral való sürgős kapcsolatfelvételre, ami a pécsi császáriak kiverése és a zalai fejlemények rendezése után következhet majd be - írta Noszlopy Antal.39 Ezekben a vészterhes órákban érkezett Csapó Vilmos ezredes július 14-én keltezett levele Szekszárdról Noszlopyhoz. Csapó rendkívül elkésett a szervezéssel és csak június 30-án érkezett Tolnába. „A nemzetőrséget szegény hazánk jelen viharos állapotában organizálni lehetetlen, azonban hiszem, hogy kormánybiztos úr azt úgy is kellőkép felhasználja.” Azaz magyarán Noszlopynak átadta a szervezetlen nemzetőrséget. A népfekelést a járásokban Csapó ezredes megkezdte ugyan, azonban egyelőre csak a felelősöket jelölte ki. Csapó Tolnában 317
