Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)

8ooo népfelkelőre (!) számított. Csapót teljesen megzavarta a legfelsőbb katonai vezetésben eluralkodott parancsnoki anarchia. Az egymásnak ellentmondó intézkedések, a támadási előkészületek és parancsok megmásítása is bizonytalanná tette. Pécs felszabadításához Csapó hozzá akart járulni, de előtte visszavonulási parancsot kapott. Majd Csapó a magyar katonai helyzetet ismertette. Erdélyben és Bácskán kedvező a katonai helyzet! A fősereg az Alföldön van és Nosz- lopy szorult helyzetében Baján át csatlakozhat hozzá - tanácsolta Csapó ezredes. Érdeklődött továbbá, hogy Somogybán a nagy erdőkben, vagy Tihanyban tudná-e Noszlopy tartani magát? A teljesen irreális terv a katonaember Csapóhoz méltatlan, mivel mindez ekkor vágyálom volt. Mentségére szolgák, hogy ez a hazáját az utolsó percekben is megmenteni akaró hazafi gondolata volt.40

Július 15-én a császáriak elfoglalták Zala nyugati részét és rövid pihenő után megkezdték előnyomulásukat Somogyba.

Noszlopy Gáspár utolsó katonai sikere Zalához, Nagykanizsa július 16- án történt megtisztításához fűződött. Az iharosberényi táborban néhány napja összevont somogyi erő készült a császáriakkal való találkozásra. Július 16-án délután Blasisioh őrmester egy huszárszakasszal Kanizsa alatt felderítésen volt, amikor a vele találkozott ellenséges előőrsöt üldözni kezdte. László János huszárfőhadnagy a hátramaradt 10 huszárral követte a városi sáncokig, ahol mintegy 5° gyalogos tüzelt rájuk. Az ellenség az első tüzelés után megfutott, miközben hátulról a huszárok soraikat ritkították. A Kanizsán tanyázó 500 horvát gyalogoson rövidesen pánik lett úrrá. „Az első huszárcsapat már akkor a város közepén belül volt s a templom előtt felállított horvát századra tüzelt, de a hu- szárság a megürült puskának karddal felelt, ... a horvátság nem ért rá másodszor tölteni - de nyakra-főre rohant a városból ki. — Huszáraink kísérőbe egész a város végéig elmentek - onnan sötét kezdvén már lenni visszafordultak. Visz~ szafordult a nép is . . írta Iharosberényből július 17-én Noszlopy Gáspár bátyjának.

Noszlopy keserűen, de ugyanakkor lelkesedéssel is beszélt a zalai népfelkelésről. - Míg Csertán utánam fárt Somogybán, én addig Zalábari jártam az ő közügyet illető dolgai után, míg ő engem nem talált, én meglelém az ő dolgainak ariadnei fonalát.” Noszlopy szerint Csertán, a „feketesárga érzelmű” tisztikarra bízta a népfelkelést. Noszlopy ezután a zalaiakat a népfelkelés szervezésében isegítette. Vezéreket javasolt, szabályzatokat ismertetett és diktált. - „A fölkelő népet 6 ponton táborosítom. Oly alakot képzendőt, melybe az út mindenütt szabad - kifelé sehol - melyet Zalával kellő helyt érintkezésbe tehetek minden időben”,A - írta Noszlopy.

Július közepén (18-án) érkezett a Tolna megyei alispán levele Somogyba, melyben beszámolt, hogy a megyéjében nincsen császári megszálló erő. Ellenben július 15-én Mohácson a német légió két századát az elégtelen felderítés és biztosítás következtében a császáriak megrohanták és Bajára űzték. A császári erő 60a gyalogos, 300 lovas és 4 ágyú volt. A várost sáncokkal erődítik, írta För- dös István Tolna megyei alispán. Az információért ő is információt kért „... leginkább a Dráva és a Muraközi eseményekről.”42

Noszlopy tudta, hogy zászlóaljának katonai vezetésére tanult és tapasztalt katonatisztre van szüksége. Mivel Hertelendy Károly századost, aki korábban kinevezett parancsnok volt s Noszlopyval «szembeni intrikus és fegyelmezetlen magatartása miatt félre kellett állítani, « július közepén először parancs318