Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Borsa Iván: A szenyéri uradalom 1550/51-ben (Forrásközlés)

A jelentés közzétételét két tényező nehezítette. A jelentés egyrészt nemcsak egy példányban maradt fenn, másrészt ilyen típusú, több példányban fennmaradt forrásanyag közzétételében nemcsak a szöveg publikálójának nem volt tapasztalata, de ilyenre nézve általánosan kialakult gyakorlatról sem beszélhetünk.

A három példányt H, F és B betűkkel jelöltük. Az egyes iratok ezt a jelzetet még a XVII. század második felében kapták, amikor a káptalan ismét birtokába vehette az uradalmat, s a jelek szerint mint előiratokat elővették a régi összeírásokat, hogy felmérjék a gazdasági lehetőségeket.

A H-példány a legrégibb a szónak abban az értelmében, hogy ha nem is a naponta történő könyvelést mutatja, de ez áll legközelebb a történtekhez. Egyes részeiben ugyan mutat könyvelési jelleget (a személyi kiadásoknál a III. A. alfejezetben), legtöbbször viszont azt a benyomást kelti, hogy Pécsi Mihály kanonok egy ránk nem maradt fogalmazványból (ősszövegből) másolta. Ez a példány nemcsak a legrégibb, hanem a legtöbb esetben a legrészletesebb és a leg- őszintébb is. Ez volt az oka annak, hogy a szöveg közlésének alapjául e példány szolgált. Vannak azonban részek, amelyek csak vagy a B-, vagy az F-példány- ban maradtak fenn. Ezek a H-példány megfelelő helyére beillesztve olvashatók. A H-példány levéltári jelzete: Esztergomi káptalan magánlevéltára Lad. 30. fasc. 5. pag. 1-115. (Országos Levéltár, Mikrofilmtár 3681. tekercs.)

Az F-példány tulajdonképpen csupán az 1550. május 1. és június 3. közti szűk öt hétről készült beszámoló a káptalani urak részére, hogy azok a 100 forintból visszatartott 68 forintot ennek ismeretében folyósítsák. Amíg az urak áprilisban még közfelkiáltással adták meg az előleget, az összeg hátralevő részéért Pécsi Mihálynak nagy harcot kellett vívnia kanon oktársaival. Szövege az

I. fejezet (urbárium) tekintetében teljes, a II. fejezet (bevételek) hiányzik belőle, a III. és IV. fejezetnek (kiadások) pedig természetesen csak az első öt hétre terjedő adatait tartalmazza. Bár szövege közelebb áll a B-hez, mint a H-hoz, egyes esetekben mutatkozó adattöbblete arra utal, hogy ez is a feltételezett „ősszöveg” alapján készült. Az F-példány két jelzet alatt maradt fenn. Az urbárium a Lad. 29. fasc. 2. n. 3., a kiadások pedig a Lad. 29. fasc. 2. n. 2. jelzet alatt. (OL, Mikrofilmtár 3680. tekercs.)

A B-példány tulajdonképpen évi jelentés a teljes költségvetési évről. Szerkesztése a leglogikusabb, ezért az általunk címekkel ellátott fejezetek és alfeje- zetek egymásutánját ez a példány határozta meg. Forrásértékét tekintve - modern hasonlattal élve - úgy viszonylik a H-példányhoz, mint a költségvetési beszámoló a könyveléshez. Természetesen ez a hasonlat is sántít, de abban valós, hogy e példányba bizonyos szépítgetések, „korrekciók”, magyarázatok is helyet kaptak. A B-példány jelzete: Lad. 29. fasc. 2. n. 1. (OL, Mikrofilmtár 3680. sz. tekercs.)

Megjegyzendő, hogy mind az F-, mind pedig a B-példányban vannak olyan szövegrészek, amelyeket Pécsi Mihály Nagyszombatban írt a füzetekbe az ellenőrzés - sajnos nem ismert - véleményére válasz-, illetve magyarázatképpen.

Minthogy a közlés a B-példány szerkezetét vette alapul, a közlésben csak a B-példány lapszámozása folyamatos, a H-példányé viszont nem. A csupán az első hetek adatait tartalmazó, egyébként is hiányos F-példány viszont az általa megtartott fejezeteknek természetszerűen csak a legelső részét adja. A há88