Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Borsa Iván: A szenyéri uradalom 1550/51-ben (Forrásközlés)

rom példány egymáshoz való viszonyában fejezetenkénti tagolásban az alábbi táblázat kíván eligazítást nyújtani.

Fejezet, alfejezet

H

B

F

I. Az urbárium

2-22, 24-25 23, i

1-15

1-18

(29-2-3)

II. A bevételek

III. A kiadások

43-46 (a vége hiányzik)

16-21

A) Személyi kiadások

26-32

22-25

1-3

B) Dologi kiadások

47-59.

25-38

4-6

IV. Háztartási kiadások

62-103 (a vége hiányzik) ,

39-79

6-10

(29-2-2)

V. Éves kiadási összesítő

VI. Termény- és egyéb számadások

33-54

A) Fűszer és olaj

60-6 r

■ B) Só

41/II.

79C) Disznóhús

41/I.

80D) Kenyér

37

81.E) Gabona

42, 35-36

82-83F) Bor és egyéb

40, 38-39

84-96A közlés, mint a fenti táblázatból is látható, a B-példány szerkezetét vette alapul, a szövegközlés viszont a H-példányt, amennyiben ebben rendelkezésre állt. A közlésnél kivételt követelt a III. A) alfejezet, mert ezt az alfejezetet mind a három példány más és más felfogásban dolgozta ki, s mindháromnak megvan a maga sajátos forrásértéke. így ennél az alfejezetnél a három példány teljes szövegben, egymást követően olvasható. A többi szövegrész esetében viszont a párhuzamosság olyan méretű volt, hogy az eltéréseket a H-példány szövegébe illesztett kisebb-nagyobb beszúrásokkal meg lehetett oldani. Lektoromnak ez a javaslata feltétlenül jobb megoldást biztosított, mintha ezeket az eltéréseket és kiegészítéseket jegyzetben kapná az olvasó.

Minthogy mind a három szöveget Pécsi Mihály írta, lehetősége volt arra, hogy a tisztázatok írásakor módosítson, csiszoljon azokon. Az így keletkezett valamennyi eltérés közlése feleslegesen felduzzasztottá volna a publikációt, s szétfeszítette volna annak kereteit. Ezért csak azokat lehetett figyelembe venni, amelyek többet vagy érdemileg kevesebbet, avagy eltérőt adtak a H-példány alapszövegétől. Másképpen fogalmazva: ahol az eltérésnek információs értéke volt. Ezt a megoldást ugyan szubjektívnek lehet minősíteni, de meggyőződésünk, hogy a jelen helyzetben ez volt a legjobb megoldás. Például az esetek többségében a H-példány konkrét napi dátumot adott, az ünnepek és a hét napjai szerint határozva meg azt. A B-példány viszont az esetek nagy részében a hét napjait elhagyta és a dátum alapjául szolgáló ünnep neve elé a circa szót tette. Itt tehát az egyszerűsítés pontatlanságot okozott, aminek nem tulajdonítottunk jelentőséget. Abban az esetben viszont, ha az eltérés a keltezés alapünnepében tért el, úgy azt természetesen közöltük. , . ...

89