Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Borsa Iván: A szenyéri uradalom 1550/51-ben (Forrásközlés)
A SZENYÉRI URADALOM 1550|1551-BEN (Forrásközlés) BORSA IVÁN A somogyi helytörténet és különösen Szenyér története szempontjából kivételes értékű iratanyagot őrzött meg az esztergomi káptalan magánlevéltára. A káptalan Bakócz Tamás végrendelete alapján jutott a szenyéri uradalom birtokába. Akkor vette át az uradalomhoz kapcsolódó, 1254-ig visszanyúló iratokat, s kisebb-nagyobb hiányokkal archiválta a XVII. század közepéig terjedő iratokat is. (A török utáni kor iratairól még nem lehet nyilatkozni, mert azok feltárása még várat magára.) Évkönyvünk 9-10. és 14. kötete kivonatban ismertette ezt a forrásanyagot, a 12. kötet pedig az uradalom első, 1524^01 származó urbáriumát és várleltárát közölte teljes szövegben, magyar fordítással. Ebből az irategyüttesből mind terjedelménél, mind pedig adatgazdagságával kiemelkedik az uradalom 15 50/15 51. évi gazdálkodásáról és belső életéről igen részletes képet nyújtó évi „költségvetési jelentés”. Az uradalmat 1541—1542-i pusztulása után a káptalan helyszínre érkezett megbízottja átadta Várday Tamásnak, s ezt követően csak arról van adatunk, hogy 1550. május i-én a káptalan Várday Zsigmondtól visszavette saját kezelésébe az uradalmat. Pécsi Mihály kanonokot bízták meg az uradalom ügyeinek intézésével, aki e minőségben 15 50. május i-től 1551. április 30-ig vitte az ügyeket és szenyéri dékán, illetve officiális megnevezéssel illette magát. További feladat volna e jelentés alapján ismertetni az uradalom egy évi életét. Bevezetőül csak utalni szeretnék arra, hogy a káptalan a várkastély helyreállítására és az uradalom megsegítésére erre a költségvetési évre 100 forint támogatást adott, s mint a jelentésből kiderül, Pécsi Mihály annyi adóssággal zárta az évet, hogy két évi kanonoki jövedelméből sem remélte azt kifizethetni. így biztos, hogy az uradalom nem hozott hasznot a káptalannak és nem tudott megfelelni eredeti rendeltetésének sem, hogy ti. a Bgkócz Tamás által épített kápolna fenntartásának költségeit fedezze. Igaz viszont, hogy Esztergom ekkor már török kézen volt. Külön feladat lehetne az adatok számszaki felülvizsgálata, ellentmondásainak feloldása és a rossz gazdasági eredmények okainak feltárása. Elgondolkodtató ugyanis, hogy néhány év múlva Nádasdy Tamás nádor az uradalmat 100 forint évi bér fejében bérbe vette, s a bért rendszeresen fizette. Lehet, hogy ezt az összeget nem a szenyéri uradalomból gazdálkodták ki, hanem a várkastély összekötő szerepe Szigetvár és Kanizsa között érte meg a bérleti díjat. * 87
