Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)

találni. Az Árpád-kori földvár sáncárka a jelenlegi domb-peremet követve, nagy­jából - a XVIII. század közepén épített - ferences kolostor É-i kolostorszárnyáig húzódott el D-en.233 A jóval nagyobb kiterjedést mutató török kori palánkvár helyét a további ásatások azonosíthatják. (9-10. ábra) Ezután az Árpád-, illetőleg a török kori vártól Ny-ra - az A.f. 180 m-es szintmagasságban - került elő a várhoz tartozó Váralja település. Segesd eseté­ben az Árpád-, illetőleg a középkori, valamint a hódoltság időszakában a XVII. század végéig megmaradó civitas, majd oppidum területe (9., 11-12. ábra). Jól lehet, hogy a kutatásokat 1981-ben a Víztorony környékén lévő Ár­pád- és középkori várak területén kezdtük el, de a civitas és a középkori mező­város helyének nagyobb veszélyeztetettsége miatt a további kutatásokat már ott folytattuk.254 Nézzük azonban röviden a Várhegy törpe vízmű környékén 1981- ben folytatott ásatásunk eredményét. Itt - az Árpád- és a középkori várban - egy késő-középkori templom körüli temető NyK-i tájolású, koporsós sírjai ke­rültek elő (1-3. kép). A sírok egymás felett -két rétegben feküdtek. A késő-középkori temetőnek ezt a szakaszát az 5. számú sír fehér és kék üveggyöngye, valamint III. Ferdinánd (1637-1657) ezüstdénár töredéke és a környéken előkerült késő-reneszánsz könyv- veret dísz keltezi a XVI-XVII. századra. A 9. sz. koporsós sír két csizmapatkója, valamint a növényábrázolásos, rátétlemezes bronzgyűrűje és a kis, ón-ólom ötvözetből készült mellkeresztje is a jellegzetes késő-középkori temető melléklete. A temető feltárt részét a domb É-i szélén előkerült, a temetőnél korábbi épület, K-cn és Ny-on pedig az Árpád- és középkori vár sáncárka zárja le. (4. kép). A NyK-i tájolású, mellékietes síroktól 50 m-re D-re, a mai ferences ko­lostor É-i szárnyán kívül is ez a késő-középkori temető folytatódott. Ellenben a Várhegyen, az innen 200-300 méterre lévő déli végénél, a Parragi-Bozsóki, il­letőleg Pálffy telken hasonló tájolású, de Árpád-kori (III. Béla éremmel kelte­zett!) csontvázak kerültek elő (3. kép 3-4.). A civitas, illetőleg a későbbi oppidum területén, a Pékó-Balogh földön 1982-ben 7 kutatóárokkal kezdtük meg a szondázást. Már az első közel 120 m hosszú, NyK-i kutatóárkunkban - több nagyméretű - tégla és paticsházra utaló maradványok, valamint több kemence, gödör, sőt kút, valamint különböző ki­egészítő épületek foltjai, jelenségei kerültek elő. (5-6. kép). A nagy számban felszínre jutott leletek, köztük a kályhaszemek (6. kép 4.) ekkor még inkább a késő-középkorra, illetőleg a török korra utaltak. 1983-ban - az ún. szelvényes kutatásaink eredményeként (11. ábra) ki­derítettük, hogy az 1982-ben előkerült (4. sz. kutatóárok) rakott téglaszint egy téglalap alakú sütőkemencéhez tartozott. Ez az agyagba rakott, paticsos tüzelő­résszel és körben téglajárószinttel rendelkező konyha (sütőház) egy nagymére­tű, többszörösen megbolygatott házhoz csatlakozott. Ennek a háznak a részeként szerepelhettek a négyzet alakú, kideszkázott, cölöppel megerősített, 3-4 m mély tárológödrök, valamint a kb. /3 m-rel nyugatabbra előkerült, kisebb, téglalap alakú, cölöp és paticsfalú gazdasági épület. A XIV. szelvény feltárása tette lehetővé a „sütőház” probléma meghatá­rozását. Itt egy igen nagyméretű, kéttraktusos építmény állhatott. A ház foltja jelentősen túlhaladt a XIV. szelvényen is. 49 Somogy megy Levéltár

Next

/
Thumbnails
Contents