Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Szili Ferenc: A cukorgyártás üzemi technológiája és az infrastruktúra a MIR kaposvári cukorgyárában (1894-1944)
szeletrészecskéktől megtisztítva a habfelfogó medencébe került. A diffúzió vízében lévő hab - különösen hideg időben - gátolta a víz folyamatos elvezetését. A vizet a habtól megtisztították, az ülepesztő medencébe, onnan pedig a szűrőtelephez juttatták. A szűrőtelep 6 táblából állt, egyenként 2700 nr-nyi területen, összesen 1,62 hektárt foglalt el. A bennük lévő vizet a táblák elején elhelyezett duzzasztózsilipekkel szabályozták. Minden tábla 6 órán keresztül volt feltöltve, mivel a telep 6 táblából állt, egy-egy tábla csak 30 óra múlva került ismét feltöltésre. A tábla 10-12 óra alatt teljesen kiürült, majd azt követően 24 órán keresztül pihentették, és csak akkor kezdték ismét feltölteni. A diffúzió öblítővizét, valamint a négy szeletprés által elhasznált vizet savanyúvíznek nevezték, amelyet kezdetben az ülepítő medencében próbálták megtisztítani, de nem sok sikerrel jártak, ezért ezt a vegyileg szennyezett vizet Szentjakab és Sántos község határában tárolták. A gyár és a város vezetői a környezet szennyeződése miatt gyakran ösz- szekülönbözték. A „virágos” Kaposvárra oly büszke városatyák éberen vigyáztak a város tisztaságára és a környezet higiéniájára egyaránt. A cukorgyár vezetőit többször is utasították a szabályok betartására. A gyár környezetvédelmi intézkedéseiben ugyanakkor példát mutatott a város többi ipari létesítményeinek is, amelyből a város feltétlenül profitált. Amíg kezdetben a cukorgyárnak és a gyári lakásoknak az ivóvízzel való ellátását kutak biztosították, később a gyár előnyös feltételek mellett bekapcsolódott a város által épített vízvezeték-hálózatba, az ivóvízellátását a város magára vállalta. c) Villamoshálózat és energiaszolgáltatás A gyár a villamos energiáját kezdettől fogva önerőből állította elő. E tekintetben 1923 mérföldkőnek számított, a finomító felépítése az üzem korszerűbb elektrifikálását is szükségessé tette, így erőtelepet is kellett építeni. Az erőtelep gépi berendezéseit az első világháború után felszámolt theresienfeldi tritolgyárból vásárolták meg. Az erőtelep tervét Christ építész készítette, a kivitelezési munkálatokat pedig részben a cukorgyár, részben pedig a Pittel és Braunswetter betonépítő vállalkozó. A termelt áramot és energiát a gyár, a malom és a MIR bérgazdasága a motorok hajtására és a világításra használta fel. A bérgazdaság villamos energiáját a gyárból kiinduló 49,5 km hosszú távvezetékről kapta. Erről 27,6 km hosszú mellékvezeték ágazott le a különböző gazdasági kerületekbe. A kampányok idején az erőtelep teljes terheléssel üzemelt, mivel a gőz legnagyobb részét itt állították elő. A kampányok befejezése után, ha a malom üzemelt, az áramot a kondenzációs turbina állította elő. A generátor terhelése a nyári időszakban a minimálisra csökkent. Amikor a malom sem üzemelt - az erőtelep működtetése túl költséges lett volna - az áramszolgáltatást a dieseltelep látta el. Kaposvár és környéke az áramot a mázai áramtelepről kapta, de mivel gyakran mutatkoztak zavarok és a vezetékek megjavítása időigényes volt, ilyen esetekben a város áram igényét a gyár erőtelepe szolgáltatta. A cukorgyár áram- fejlesztő telepei 1927-től Kaposvár tartalék telepeként is működött, A gyár vezetői szerződésben kötelezettséget vállaltak, hogy egy tartalékkazánt állandóan 440
