Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Szili Ferenc: A cukorgyártás üzemi technológiája és az infrastruktúra a MIR kaposvári cukorgyárában (1894-1944)
A cukorgyár, a malom és a béruradalom területét behálózó mezőgazda- sági és iparvágányok szinte az „érrendszer” szerepét töltötték be, az itt mutatkozó zavarok rendszerint továbbgyűrűztek és nem egy esetben a kampányok szüneteltetését is előidézték. A gyár vezetői több évtizedes erőfeszítés és nem kevés anyagi befektetés révén végül is biztosítani tudták a répaszállítás és az áruforgalom zavartalan menetét. b) Szennyvízhálózat A répafeldolgozás és a cukorgyártás technológiájában a víz és a szennyvízhálózat kiépítése is központi helyet foglalt el. A cukorgyárakat már eleve olyan helyekre építették, ahol a víz bőségesen rendelkezésre állt, mivel köztudott, hogy ez az ipar rendkívül vízigényes. A Kaposvári Cukorgyár e tekintetben rendkívül előnyös helyzetben volt, mivel a gyártól mintegy kartávolságnyira lévő Kapos folyóból a vizet biztosítani tudták, kivéve a szélsőségesen száraz és csapadékszegény években. Annál több nehézséget jelentett az elhasználódott és szennyezett víznek az elvezetése. A hatósági előírás szerint a veszélyes kémiai anyagokat tartalmazó vizet a gyár területéről tisztítás nélkül nem lehetett elvezetni. Márpedig a cukorgyárakban az elhasználódott vizek rothadást előidéző anyagokat tartalmaznak. A vízben lévő szerves anyagok, az iszaprészek, a répahulladékok, a növényi rostok veszélyeztették a környezetet. Ezekben a vizekben a szerves anyagok bomlása és erjedése következtében szénhidrogén képződött, az oxigén pedig elpusztult. Mindez veszélyeztette a környezet növénytermesztését, de károsan hatott a közegészségre is, a Kapos folyó halállományát pedig esetenként megtizedelte. A gyárnak tehát kettős feladatot kellett megoldania, először el kellett távolítani a vízből a káros hatású, oldatlan és oldott szerves anyagokat, majd azt követően a hiányzó oxigént is pótolni kellett. A répaúsztató mosóvizében viszonylag kevés volt a szervesanyag, de annál több suspendált anyagot tartalmazott. A diffúzió által használt vízben viszonylag kis mennyiségű cukrot, egyéb oldott anyagokat mutatott ki a laboratóriumi vizsgálat. A szeletpréseknél felhasznált vízben a répaszeletmaradékokon kívül nagy mennyiségben fordult elő szerves vegyületeket tartalmazó anyag, de cukor és fehérje is belekerült. A szaturáció-gázok mosóvize pedig szénsavval volt telítve. A kondenzációkból kifolyó víz magasabb hőmérséklete miatt károsan hatott, mivel a csatornában erjedést idézett elő. A víz és a szennyvízrendszer szakszerű kiépítése, annak naprakész ellenőrzése a ,gyár szakembereitől nem kis erőfeszítést és hozzáértést igényelt. Az úsztatókból kifolyó víz tisztítása már a gyárban megkezdődött, föld alatti csatornákban a vizet egy jól megépített kettős medencébe vezették, és itt vonták ki belőle a répagyökereket és egyéb növényi maradékokat. A hulladékoktól megtisztított vizet a gyáron kívül lévő medencékbe vezették. A víz további tisztítására négy medencét építettek, atpelyeknek: az űrtartalma 6 too m3 volt. Az itt megtisztított vizet most már a Kapos folyóval összeköttetésben lévő malompatakba vezették. A diffúzióban elhasznált vizet föld alatti csatornákban ugyancsak a gyár területén kívül lévő szeletfogókba juttatták, ahonnan az a 439
