Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
mat. Cigányt nem fogadtak, hanem citoráltak, dudáltak, furugláztak és flótáz- tak. A táncoló vendég a citorára táncult. Ezért aztán fölváltva citoráltak. Általában úgy csinálták, hogy egy volt a citorás, a többi pedig táncolt. Lakodalomkor az asszony és ember együtt táncolt, de ha a tanyán mulattak, akkor csak a férfiak táncoltak. A flótát bodzafából csinálták. Szép mély hangja volt. A flótával leginkább a kanászok az erdőben magányosan játszottak. A kanászok általában verekedősebbek is voltak. Azok, ha pásztorral kerültek össze, más fajtával, mindjárt baltára mentek. Az is biztos, hogy a leglopósabbak voltak, ezért tellett nekik a csárdára és a kocsmára is. Ez azért is volt, mert a disznót cserélni könnyebb, mint a nagyobb jószágot. A szobi vidékről a lopott disznót Kanizsára vitték a kanászok és ott a kupecek átvették féláron és már levele is volt a disznónak. Az öreg bojtárok hajtottak főleg disznót. A disznószerzéssel nagyban az uradalmi kanászok foglalkoztak, mert azok a tanyán nem voltak szem előtt. Általában többen is voltak. Így ahol négy vagy két kanász volt, ott az egyik ráért kóborolni. A kupecek előre értesítése a fiatal bojtárok révén tanyáról tanyára ment. Mire a disznóval megérkezett az öreg bojtár, a kupec a passzust már meg is szerezte. Hamis jártatokkal dolgoztak. A kanászbaltákat a községi kovácsok csinálták. Általában 5-10 Ft volt egy szép és jó balta ára. A kanászbalta csúcsos felével ütötték agyon a disznót, úgy, hogy halántékon ütötték. Azért így, mert így nem rétt. A döggel az elszámolás a füllel történt. Drótra húzták és a tanyán kellett tartani, amíg bevitték az uradalomba. A fülek amúgy is likasak voltak. A jószágnak a fülét Likasztották vagy csipkézték. Egyszer az apám apja Tóth János, azaz Patkó Bandi négy társával lement a Dráván túlra disznót szerezni. Báró Raszinyaitól loptak 600 disznót. Hároméves ártányokat. Egész a Dráváig elhozták. Itt lőtték meg és sebesen hozták Pogányszentpéterre, ahol eltemették, mint aki pokolvarrban halt meg. Apám apjának, tehát Patkó Bandinak a sírja a pogányszentpéteri ó temetőben van. A kaputól jobbra, az első sír egy fenyőfával. A társai később Boszniába telepedtek le. Közülük eggyel az én apám találkozott, mint pionír katona. Apámat, idős Tóth Mihályt az öreg volt betyár megismerte apja formájáról és meg is vendégelte. Az mesélte el, hogy Patkó Bandival betyárkodott. Disznóval kereskedett. Most pedig szőleje van Boszniában egy szép hegyoldalban. Mesélte azt is, hogy a többi betyártársa már mind elpusztult. Csak még ő él. A kanászok vagyont nemigen szereztek a disznóval, mert hiába adtak el sokat, például az öreg Dingó, a somogycsurgói kanász, mert minden hétfőn, amit szereztek, azt el is itták a társakkal. A pásztorok éjjel jöttek össze megbeszélésre. Ezeket mindig a tanyán végezték, ahol amúgy is sűrűn látogatták egymást. A putrik előtt mindig égett az erdőn a tűz. Télen a hideg miatt, nyáron pedig a szúnyogok miatt. A tüzelőt mindig a hátukon hordták össze a bujtárok. Hosszú kampókkal törték a száraz ágat. A karácsonyi éjféli misére minden pásztor elment. Azt az ő ünnepüknek tartották. Már nem baltával, hanem bunkósbottal mentek a kanászok, a kampóval a juhászok, mert bot nélkül a pásztorok még a templomba sem mentek be. A padok háta mögött álltak, külön-külön. A pásztorok dudáltak szent éneket az éjféli misén apám gyermekkorában. Karácsony szent este a kanász az asztal alá szénára teszi a botját, ostorát, tarisznyáját. Apám a tarisznyáját megrakta ku389
