Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
kedésből egy kis házat és másfél hold földet. 1923-ban építettem és 1926-ban pucoltattam be. Üres bukszával, semmivel indultam. Akkor lett csak jobb, mikor a 100 forintot semminek néztem. A házat akkor építettem, mikor elbontották a taszári pásztorházat. Apám, anyáin még ebben a pásztorházban halt meg. Ebbe a kis házba jöttem lakni a feleségemmel és két lányommal. Közbe 1920-tól ón lettem a taszári pógár kanász. 1929-ig, 52 éves koromig voltam kanász. 1910- tól beletörődtem a földmunkába. Sokat néztem a napot, hogy későn megy le. 80-dik évemben vagyok. Nekem nehéz most egyedül. De ma is a magam kenyerén vagyok. Öregségi járadék után nézek, hogy legyen valami segítség. Az életemben a legszebb napok azok voltak, amikor vadászhattam éjjelente. Erdőkre jártam: Cserénfára, fonói erdőbe és a taszári erdőbe. 18 éves koromban kezdtem egy pandúr puskával. Elöl töltős kapszlissal. Háznál rejtegettem. Ezt a pandúr puskát a cserénfai tetőn egy fához vágtam, mert a társamat majdnem agyonlőttem. Éjjelente holdvilágnál sok szarvast lőttem. Ami köl- lött a családnak, azt zsákban hoztam el. Két mázsa hús is volt egynémelyikben. Aztán megmondtam a pógároknak, a jobb barátoknak. Azok el is hordták a szarvast. Nagyon szerettem azt a ronda puskát. Mindig golyóval vadásztam. A kozákot is úgy lőttem golyóval a lóról. Ezek a napok virágoztak nekem, amikor puskázhattam. Elmondom azt is, hogy egyszer lőttem egy rókát. Hozott egy tyúkot, de úgy, hogy a tyúknak a tojása is a szájában volt, de épen. El se harapta. Apámnak is megmutattam, nem hitte el. Pásztor ajándékok, szokások T ászáron. Szent György napon a pásztor tojást kapott. Mikor hajtott a kanász, a gazda kivitt neki egy tojást. Kosarat vitt és abba szedte. Húsvétkor, amikor hajtott, akkor egy-egy likas kalácsot vittek, ki a gazdák. A kalácsot botra húzta a pásztor. Összejött 120 darab is. Az asszony eléje jött és ruhába kötve hazavitte. Karácsony este a fiatal pásztor meg a gyerekek az utcán ostorral szoktak csattogtatni. Mások pedig csengővel. Kisjószágnak való haranggal mentek végig az utcán és végigcsöngették, durrogtatták az utcát. Fiatal koromban ezt mondta nekem a batai (batéi) öreg kanász: - Már látom, te is vérbeli pásztor leszel, mert nem hagyod el az apád mesterségét. Jól jegyezd meg, ha már szerzel, ügyelj arra, hogy a javát szerezzed, mert a hitványáért is épp úgy meg kell szenvedni, mint a javáért. Ezt meg is tartottam. Csak mindennek a javát szereztem. Ma is mondom, az igazi kanász az, amelyik nemcsak őrizni tud, de szerezni is. (Szerzés alatt azt értjük, hogy a pásztor másnak a jószágát megszerzi magának.) Disznószerzés, disznóhajtás: Egyszer így ebből a fölső-somogyi részből utazgattam haza. Volt a kezemben szép munka. Öt-hat disznó. Egyenesen az erdőnek vittem. Mert ha a lapon megyek, elkanyarítottak volna. Abból pedig dutyi lett volna. Akkor az egyik Andocs környéki pusztáról jöttem kanászmód- ra, út nélkül a disznókkal. Andocsról a disznóval öt óra alatt érkeztem le a Zse- liebe. Ügy csináltuk, hogy a fáradt, lehajtott disznót az erdőben lefektettük. Az ilyen jószágra nem kell már az erdőn vigyázni, mert megéri a fáradtságot kipihenni. Mindig csak kanászbottal hajtottam harmincéves koromig. Persze a zsebbe ott volt a likas bot. (Rövidcsövű puska.) A jószágot olyan helyre tettük, ahol 378
