Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
A betyárok cs a pásztorok egymást körösztkomámnak szólították. A disz- nóhajtás „elhajtás”, még 1900 táján is divatos volt. Még a csendőrök is nyomoztak nemegyszer nálam is az ilyen disznóhajtó kanászok után. Az én apám először juhász, majd pedig, amikor az urak csökkentették a birkát, kanász lett. Utoljára Nakon szolgált. Itt a pásztorházat körülvette az erdő. Ott állt mellette a Csillagcsárda is. Emlékszem világosan rá, hogy egyszer, amikor vacsoráztunk, beállított egy este egy szűrsubás ember. Azt mondta: - Adjon Isten keresztkomám. Jó helyen járok-e? - Apám azt mondta: - Jó helyen. - Mi öcsémmel a földön ettünk fatányérból. Akkor az a szűrsubás1 kiszólt a sötétbe. Négyen jöttek be. Mindegyiknek ujjatlan szűrsubája volt. Subát amikor levetették, volt mindegyiknek duflapuskája, széles bőrszíja, amelyen pisztolyok és kések voltak. Akkor anyám lefektetett. Én olyan nyolcéves gyerek voltam és a tulipános ládán háltam. Dómány volt a fejem alja, kis suba a takaróm. Mikor olykor fölnéztem kíváncsian, anyám megfenyegetett az ujjával. Apám átment egy kanna borért a csárdába. Másnap megtudtam, hogy ezek 50 disznót hajtottak Lengyeltótiból a Zichytől. A Drávához - Dunához vitték az ilyen disznót biztos helyre. Máskor is jöttek apámhoz ilyen emberek disznóval. Apám maga szintén a Juhász Andráshoz tartozott. Betyár volt, meg pásztor. Azzal a disznófókával, melyet az osztopáni Vörös bíró elvétetett Juhász Andrástól, 12-en voltak. A Vörös bíró útjukat állta. A falut kapával, kaszával állította eléjük. Először a népbe akartak puskázni, de később úgy határoztak, hogy majd kitudják, ki lármázta ellenük a népet. Juhász be is ment később a faluba, és mikor agyonlőtte a bírót, még a jegyzőnek is bejelentette. A fiadi és a kéri erdő volt a híres betyártanya. Divatos volt a betyáros szűrsuba. Ennek posztója a magyar ökör fehér szőriből volt. Szép fehér volt, ujja nem volt. Gallérja tenyérnyi széles volt és piros. Ez a piros végigment a szélin, körbe az egész szűrsubán. A galléron elöl két sallang volt. Ezt elöl összekötötték és az átellenes vállon átcsapták. Ebbe a sallangba piros és zöld volt fonva. Disznószerzés, hajtás; orgazdák, kaposi kupecok; őrzés; bojtár-szoktatás; méhek szerzése; jelzés; gyógyítás Adatközlő: Horváth Vili György 80 éves kanász. (Tászár) Gyűjtés ideje: 1956. I. 28-29. Néprajzi gyűjtőnapló. Kéziratszám: 73/1956. Horváth Vili György élete. En Göllében születtem 1877-ben. Nekem öregapám, apám kanász volt. Öregapám Hetén (Hetény) Inámban volt kanász. öregapám 12 évig volt katona. Hatszor megszökött. A pandúrok mindig visszavitték. Apámék öten voltak testvérek. Három édes1 és két féltestvér. Ez az öt egyszálig kanász volt. A legkisebb Németsürüben volt 40 évig. A másik Tolnaszélben volt kanász. Apám Taszáron volt pógárkanász ötven évig. Fiatalabb korában Hetényben volt cselédkanász. Apám először Taszárról nősült, pógárlányt vett el. Egy leánygyereke született. A második felesége Nakról volt. Az is kispógár lány volt. Az apámnak volt esze, innen is, onnan is kapott a pógároktól pénzt és könnyen mu376
