Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
nem az irodában lógtak, hanem az akolnál a gerendán. A pógárkanász a döglött disznót, hogy a róka ki ne kezdje, fára akasztotta, vagy a bokorra terítette magasan. Az ilyet mutatta be a pógárnak. Amelyik kanász maga dolgozott és az asszony se tudott a dolgáról, annak sohasem történt baja. Csak az a kanász vesztett rajta, amelyik sóikat dínom-dánomozott, hangoskodott és eljáratta a kocsmában a száját. Amikor a passzusok bejöttek, már nehezebb volt a kanászok dolga. Most, hogy segítsenek magukon, a kanászok kupec-bokorba álltak. Pl. öt-hat közeli község kanászai, hogy egymáson segíteni tudjanak. Ez úgy történt, hogy egy-egy kanász Íratott magának négy-öt disznóról (nem létező disznóról) passzust. Ezt aztán alkalomadtán, amikor egyik társuknak sikerült 15-20 db szerzett disznóra szert tenni, akkor annak átadták a passzusokat. Így úgy nézett ki a dolog, mint hogyha az az egy adná el az öt-hat kanásznak a disznait. A bujtárok őriztek, a kanászok pedig kupeckedtek. Ilyen módon is kevés kanász szerzett, mert legtöbbje eldáridózta a pénzt. De nem egy volt, aki 30 hold földet is vett és szép házat. Az 1930. évi óriási áresés buktatta le a kupeckodó kanászbokrokat. Általában abban az időben egy kanász kupecnek mindig volt háznál 50-60 db disznaja. 1930-ban nekem 45 db disznó maradt a nyakamon. A kanászbokor azért is előnyös volt, mert így a pógárok se nagyon szólhattak, mert hát a kanász kereskedő volt. Passzusa is volt mindig elég. A régi időben az idősebb kanászt tegezték a pógárok. A pásztorok és a pógárok általában nem tegezték egymást. A kanász karácsony napján nem hajtott ki. Többi más napokon mindig. A kanász volt a legtöbbet a természetben a pásztorok közül. Mondhatni 364-szer. A csordás és a csikós sokat volt otthon. A pásztorház körül a citora forgott legjobban. Behajtás után játszottak rajta. Bent a szobában, asztalon. Ilyenkor a másik két pásztor is bement, és apám gyakran hosszt furuglával játszott hozzá. Általában betyárnótákat énekeltek és játszottak. Juhász András és Patkó Pista nótáját. Volt olyan bujtár, aki dudált. így eldévajkodtak, de táncolni nem táncoltak a pásztorháznál. Bor nélkül szórakoztak így. Üdőt töltöttek vele. Gyerekkoromban hallottam sokszor az apámtól, amikor ezt énekelte: Betyár vagyok, az apám is nem volt más. Ostor fütyög a nyakamban, karikás . . . Hiedelmek: Sótonyi József öreg kanász, aki a taszári Dábóban volt valamikor kanász, egyszer azt mondta nekem: -„Hej, ha 40 éves lennék, megcsinálnám, hogy ne fogjon a srét.” - Hát hogy lehet az? - Akkor azt mondta: — „Azt úgy köll csinálni, hogy először egy embert agyon kell ütni. Másodszor, gyónáskor, amikor áldozik az ember, akkor az ostyát ki köll venni a szájból.” Akkor megállt, hiába faggattam, tovább nem folytatta. Öregapám egyszer két embert rejtegetett két hétig a padlásán. Mikor két hét után elmentek, azon a napon, ahogy apám öregapámmal az erdőbe hajtott, egyszercsak azt mondja apám: - Ez is hiányzik, az is hiányzik. - Akkor öregapám odament a fóka végibe, mert ott szokták a zsákot kimetszeni. Ott jár a nehezebb disznó. Látta ám, hogy eszerezték a javát. Akkor öregapám levágott egy hatalmas husángot. Odament egy öreg tűkéhez és elkezdte a husánggal pü- fölni. Verte, ahogy bírta, csak úgy kongott. Hát izzadva megjelenik ám a két 374
