Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)

ember. Elkezdtek könyörögni öregapámnak. - Jaj agyon ne üssön minket. Hagyja abba. - Visszagyünnek a disznók. - A disznók ott is vótak.

A Tócsárba is volt egy öreg fa, amelybe - apám mesélte - nyírfaszeggel be voltak zárva valakik. Ezek időnkint réttek is benne. A nyírfaszeg mozgott a fában. Ki-be járt, de nem akarta kiengedni őket apám, nehogy úgy járjon, mint öregapám, akit háromszor földhöz vágott az ördög.

A somogyi kanászok nem egyszer elmásították a nevüket. Voltak nekem is ilyen barátaim. Egyik a Csöndes Pista volt. Ez a taszári uradalomban volt bojtár. Később azt mondta, hogy azért változtatta meg a nevét, mert a bátyja agyonütött egy katolikus papot. A bátyja amolyan bujdosó ember volt. Disznóhajtással foglalkozott. Egy másik barátom, a Szekeres Pista volt, aki a Dráva mellett volt községi kanász. Ezt mindenki csak Bába Pista néven hívta és ismerte. A mi nevünk mellett ott van a Pili név. Pili Horváth György. Errül a névről, hogy Pili, minden kanász ismerte a családot. Melléknevünk volt ez.

Adatközlő: Lucza Ferenc 64 éves juhász. Mocsolád, Kisbabapuszta.

Gyűjtés ideje: így 1. XII. 3—

Somogyi pásztorok általában a kanászt a legalja pásztornak tartották. Pedig a kanászok némelyikének igen sok disznója volt. Ismertem a vadéi uradalmi kanászt, Lenti Pált, akinek pl. 70 disznaja volt.

Apám apja Lapapusztán volt kanász, ahonnan Pusztakapolyba szegődött. Uradalmi kanászszámadó volt. Átszegődéskor nem merte két fókában, hanem elaprózva három fókára hajtotta át a disznóit. Könnyű volt, akkor volt makk. Anyám 1830-ban született és 1918-ban halt meg, 88 éves korában. Hallottam sokat és tudom is, hogy a kanászszámadók régebben a régi világbul visszamaradott embereket fogadták fel kanászbujtárnak. A régi világbul visszamaradt emberek a betyárok voltak, akik hogy a börtönökből kikerültek, már nem nősültek idősebb fejjel. Anyám testvérje is kanászbujtár volt. Később betyár lett. Igalba hajtották be a pandúrok, de megszabadult, mert a főbíró azt mondta, ha két serege csikót behajt neki, elengedi. Két szép csákót hajtott neki. El is szabadult. Összejátszottak az urak és a betyárok is olykor.

Vadé táján annyi kukorica kellett a cselédnek, ami a tikoknak elég volt. A disznót makkon tartották. A makkról is ölték mindenkor. Lenti Pál kanászszámadó 1911 táján annyi pénzt adott gamási Kurucoknak, hogy azon vették Ráksipusztát.

Fiatal koromban pásztorember nélkül nem volt kocsma és csárda. Apám is sokat beszélt erről. Mesélte, hogy minden csárdának volt cigánya. A cigányok abban az időben a pásztoroktól arattak. A kanászoknak különösen sok pénzük volt abban az időben. Ezek között sok volt az üdősebb 40-50 éves, betyárból lett bujtár. Szabadulás után álltak be kanásznak. Apám sokat mesélt egy Sebaj és egy Vanpénz nevű kanászbujtárról. Mindenki így ismerte őket. Onnan eredt a nevük, ahogy a csárdában szoktak beszélgetni. Állandó szavuk járása volt:' sebaj— van pénz.

A kanász volt a legbetyárabb pásztor. A juhászok a kanászokat bóhá- soknak nevezték, mert a disznóban sok a bolha. A kanászok viszont zsírosaknak nevezték a juhászokat.

375